Amikor az első kísérleti televíziós adást 1929-ben elindították Angliában, még egészen biztosan nem gondolták, hogy ekkora karriert fog befutni a „távollátó készülék”. A XX. század elején világhódító útjára induló televíziózás csak jelentős késéssel jutott el Magyarországra. A médium történetének hazai hőskoráról a televíziózás világnapján beszélt Simon László, a MTVA Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumának munkatársa a Rádió Orient műsorában.

Amikor az első kísérleti televíziós adást 1929-ben elindították Angliában, még egészen biztosan nem gondolták, hogy ekkora karriert fog befutni a „távollátó készülék”. Az új kommunikációs eszköz meglehetősen gyorsan népszerűvé vált, Németországban már 1935-ben, az Egyesült Államokban pedig már 1939-ben megkezdődött a rendszeres műsorszórás.

Hazánkban „1953-ban egy párthatározat utasítására a Minisztertanács eldöntötte, hogy Magyarországnak televízió kell”. A rendszer kifejlesztésével és a sugárzás lebonyolításával a Magyar Postát bízták meg és 1954-től el is indult a kísérleti adás, melyet a „mai szemmel nevetséges készüléken, egy 14x18 cm-es monitoron” lehetett nyomon követni. Az egyik első készüléket az akkori Corvin Áruház kirakatában helyezték el, ahol folyamatosan tömegek csodálták. A kísérleti monitorok közül természetesen Rákosi Mátyás lakásában is volt egy. A műsorszórási frekvenciát ezért mindig úgy igyekeztek beállítani, hogy a pártvezérnél kifogástalan legyen a vétel, „hiszen Rákosi elvtárs otthonában mindig a legjobb minőségben kellett látni a műsorokat”- jegyezte meg a Rádió Orient vendége. A pártvezetés fontosnak tartotta, hogy ne csak a rádió műsorain keresztül szólhasson a néphez. Ennek az akaratnak is köszönhetően 1957. május elsején elkezdődhetett az állandó televízióadás magyarországi története, természetesen a május elseji felvonulás bemutatásával. Kezdetben még csak heti három napon volt program, szűkös műsoridővel.

Rövidesen feltűnnek az első bemondók is: Tamási Eszter, Takács Marika, és Varga József, akik valóságos családtaggá váltak a nézők körében. Akkor, amikor a televíziózás még közösségi élmény volt, a csoportos tévézés eredményeként a magyar sorozatok főszereplői is egy csapásra igazi sztárokká lettek. Az első magyar televíziós sorozat a Tenkes kapitánya volt 1963-ban, melyet 13 részben, fekete-fehérben követhettek a nézők Zenthe Ferenc, Ungváry László és Szabó Gyula főszereplésével. Hamarosan jöttek a további közkedvelt sorozatok: a Bors, vagy a Rózsa Sándor. Az akkori rendszer és a televízió vezetése nagy hangsúlyt fektetett a szórakoztatás mellett az ismeretterjesztésre is. A kezdetektől minden korosztálynak igyekeztek műsort sugározni. A gyerekeket a Futrinka utca lakói és a Mazsola szórakoztatta, a diákokat Öveges professzor tanította, a felnőtt korosztályoknak pedig színvonalas természetfilmeket sugároztak – jellemezte a magyar televíziózás hőskorát a múzeum munkatársa.

Az első hazai gyártású készüléket 1956-ban az Orion gyár készítette el, mely ugyan még több mint 30 kiló volt, de impozáns megjelenésével, diófa borításával valóságos dísze lehetett egy-egy lakásnak.
A tévégyárak technikai fejlettségét jól jellemezte, hogy 1964-65-ig nem voltak képesek robbanásbiztos képcsövet előállítani, ezért a készülékeket a képcső előtt egy vastag plexi lap fedte. Később sokan színes fóliákat helyeztek a képernyő elé, így szerettek volna színes hatást elérni.

1969. áprilisában indult el a színes adás sugárzása, bár a vételhez szükséges készülékeket külföldről kellett beszerezni. Ezzel egy időben kezdte meg a Magyar Televízió kettes csatornája is az adást. Az adásnapok száma heti hat napra emelkedett, de a hétfői adásszüneti nap azonban egészen 1989-ig megmaradt.

A rendszerváltás után 1992. karácsonyától indult el a Duna adó is, mely a határon túliak számára sugárzott adást.
Bár a csatornák száma bővült, a készülékek iránti kereslet nőtt, a televízió gyártás Magyarországon lassan leépült, így ma már sajnos nincs magyar gyártású készülék a piacon.

2013-ra a két hagyományos elektronikus médium harcából a gyors reagálás és a jó láttatás előnyei miatt a rádiózás háttérbe szorult. Az internetes elérhetőségek megjelenésével azonban új kihívások előtt áll a televíziózás is - mutatott rá a beszélgetés végén Simon László, MTVA Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumának munkatársa.