Bár Erzsi néni ősei lengyelek, ő maga nyolc testvérével együtt már Felsőgallán született és sokáig a VI. telepen élt, majd Bánhidán lakott. A városrész postásaként dolgozott egészen gyermekei, három fia születéséig.
Erzsi néni tíz éve szívritmus-szabályozót kapott, a betegsége után fia vette magához a dózsakerti lakásba. A mai napig tevékenyen, a háztartást segítve tölti mindennapjait, fia és cirmos cicája társaságában. A néni nagy örömére hat unokája és nyolc dédunokája is gyakori vendég náluk. A szépkorú egy egyéves ükunokával is büszkélkedhet.
„Ha napközben egyedül vagyok, sok minden eszembe jut, elsősorban a régmúlt történéseire emlékezem” – fogalmazott Erzsi néni. Hozzátette, a szemei előtt vannak az utcák, a lakhelyek, azok a szórakozóhelyek, ahova fiatal korában járt.
Szívgyengülését követően havonta ellenőrzik Erzsi néni egészségi állapotát, aki édesapjára hasonlítva „szívósnak” tartja magát. Dolga van még a világban, a gyermekeknek szüksége van Erzsi mamára, dédire – ezt üzente álmában a közelmúltban a hölgy édesapja.
A szépkorúnak Bereznai Csaba jó egészséget kívánt, hogy még sokáig élvezhesse unokái társaságát.