Ahogyan éveink haladnak előre, öregszenek sejtjeink is, csökken ellenálló képességük, nehezebben viselik el a stresszhatásokat. A Michigani Egyetem orvosi karának kutatói a Journal of Investigative Dermatology című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányukban azonban a bőrt vizsgálva megállapították, hogy nem kizárólag az öregedő sejtek hibáztathatók a szövet öregedéséért. A folyamat megállítható, sőt megfordítható úgy is, ha a sejtek közötti állományra összpontosítanak, azt töltik fel.
A sejtközi állomány (extracelluláris mátrix, ECM) váz szerepet lát el, amelyben elhelyezkednek a sejtek. Az állomány apró kollagén rostokból épül fel, amelyeket a kötőszövetben lévő fibroblaszt sejtek termelnek. A bőr öregedésekor ez az állomány töredezetté válik, így a sejtek elveszítik a vázzal való szoros kapcsolatukat. A kutatók szerint más típusú szöveteknél ugyanez játszódhat le.
Mostani kis méretű klinikai próbájukban a 80-as éveikben lévő önkéntesek bőrébe fecskendeztek be olyan töltőanyagot, amelyet kozmetikai kezeléseknél is alkalmaznak a ráncok feltöltésére. Ez a töltőanyag kitölti az öregedési folyamatban a töredezés miatt keletkezett üregeket, ezáltal megtámasztja a sejtközi állományt, és növeli a sejtekre a szövet belsejében ható nyomást.
Három hónap elteltével azt tapasztalták, hogy maguk a fibroblaszt sejtek kezdtek el több kollagént termelni, és jobban kapcsolódtak a sejtközi állományhoz, mintha valaki visszaforgatta volna az időt. A teljes bőrréteg vastagabb lett, és újabb erek keletkeztek benne, amelyek táplálták a sejteket.
A kutatók úgy vélik, hogy a sejtközi állomány külső feltöltése, ezáltal a helyreállított belső szöveti nyomás hatott úgy a sejtekre, hogy azok feléledtek - idézte a ScienceDaily című tudományos portál. A kutatók azonban figyelmeztetnek arra: eredményeik nem jelentik azt, hogy a kozmetikai feltöltő anyagokat a teljes testen alkalmazni kellene. A megállapítás fontossága inkább abban áll, hogy rámutat a sejtközi állomány nélkülözhetetlen szerepére.
A bőr öregedés miatti elvékonyodása például esendőbbé teszi az érintetteket a sérülésekre, majd nehezíti is a gyógyulást. A sejtközi állomány szerepének jobb megértése elvezethet jobb terápiás módokhoz ilyen esetekben is.