Az Alkotmánybíróság május 5-én meghozott határozatában megállapította, hogy nem sérti a választójog egyenlőségére vonatkozó alkotmányossági követelményeket az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek a töredékszavazatra vonatkozó rendelkezése.

Az indítványozók alkotmányjogi panaszban kérték az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény vizsgálatát. Álláspontjuk szerint ellentétes az egyenlő választójog követelményével, hogy az országos listás mandátum kiosztásánál az egyéni választókerületben győztes jelöltre leadott, a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatok is töredékszavazatnak minősülnek. Az alkotmányjogi panasz szerint a töredékszavazatokkal megszerezhető országos listás mandátumoknak az a rendeltetése, hogy az egyéni választókerületekben leadott szavazatokkal összefüggő kompenzációt valósítsanak meg, ezzel szemben a „győztes kompenzálása” alkotmányos indok nélkül korlátozza a szavazatok egyenlő súlyozásának követelményét.

Az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatával összhangban rámutatott arra, hogy az Alaptörvény – az Alkotmányhoz hasonlóan – a választójog gyakorlásának pontosabb kereteiről és magáról a választási rendszerről, néhány választási alapelv előírásán kívül, nem tartalmaz részletesebb rendelkezéseket. Így az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak és a mandátumszerzés rendjének megállapítása során. A törvényhozó széles mozgástere ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiből ne következnének olyan követelmények, amelyek a választási rendszerre vonatkozó szabályok alkotmányossági mércéjéül szolgálnak.

A választójog egyenlősége a választópolgárok választójogának egyenlő értékűségét mint abszolút követelményt, és a szavazatok lehetőség szerinti – relatív – azonos súlyának követelményét jelenti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanakkor következetes abban, hogy nem követeli meg a választójog úgynevezett „effektív egyenlőségét”, vagyis a választójog egyenlősége nem jelenti azt, hogy a választáskor kifejezett politikai akaratok csorbítatlanul egyenlően fognak érvényesülni. A választási rendszernek azok a szabályai, amelyek a választópolgárok előre pontosan meg nem határozható akaratnyilvánítása eredményeképpen vannak hatással a szavazatok egymáshoz viszonyított súlyára, az úgynevezett „effektív egyenlőséggel” állnak összefüggésben. Tipikusan ilyen szabályok a mandátumszerzés rendjét meghatározó olyan előírások, amelyek önmagukban véve „semlegesek”, azaz nem hoznak hátrányos helyzetbe egyes választói csoportokat. A mandátumszerzés aránytalanságában rejlő előnyt vagy hátrányt ezek kizárólag a választók döntése nyomán, utólag megállapítható módon eredményezhetnek.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a többségi vagy arányos, esetleg a vegyes rendszer alkalmazása önmagában nem veti fel a szavazatok egyenlő súlyának sérelmét. Az indítvánnyal támadott rendelkezés nem akadályozza az indítványozók jogát, hogy az országgyűlési képviselők választásán választók, illetőleg választhatók legyenek más választópolgárokhoz és jelöltekhez hasonlóan, és nem minősül olyan szabálynak sem, amely ne biztosítana a választásokat megelőzően egyenlő esélyt a jelöltként indulóknak. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a hatályos megoldás nem a választáson relatív többséget szerző jelölő szervezetet támogatja, hanem csupán az egyéni választókerületi győztest jelölő szervezetet, amely nem feltétlenül azonos a választáson a végeredményt tekintve relatív többséget szerző jelölő szervezettel, továbbá hogy csak jelentős számú, a győztesre leadott „töredékszavazat” eredményez mandátumot.

A határozathoz Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Dr. Bragyova András, Dr. Kiss László és Dr. Lévay Miklós alkotmánybírák pedig különvéleményt fűztek.