Hiába tiltakozol ellene... a mi szemünkben művész vagy! – a többi között ezekkel a gondolatokkal ajánlotta Füzi Sándor, tatabányai festő alkotásait hétfőn a vértessomlói Művelődési Házban az „Ablak a természetre” című kiállítás megnyitóján Berky Béláné.
Képeiddel bekopogtatsz az ablakunkon és szobánkba hozod a természet minden gyönyörűségét úgy, ahogy azt te látod, és ez a látvány csodálatos, örömteli. Ezeket az alkotásokat nem kell magyarázni, csak nézni. És gondolatban már ott járunk az esős utcán, vagy érezzük a levendula megnyugtató illatát – hangzottak el olyan meleg, szeretetteli ajánlással, mint amilyet a megnyitó is sugárzott: Talabér Angelika várgesztesi festő, az alkotó barátja dallamos gitármuzsikával, énekével varázsolt, miközben a vendégek tekintete a falakon sorakozó festményekben merült el. Kedves meglepetéssel is készültek a szervezők. H. Gábor Erzsébet költő alig két hete vetette papírra sorait Füzi Sándorhoz „Háladal” címmel, Angelika pedig megálmodta hozzá a dallamot, így hétfőn az alkotóhoz szólt a dal: felhőktől duzzadt a kék azúr, áldását küldi felém az Úr, lobban a vágyam, hevít a láz, hófehér vásznat feszít a váz...
Nagyjából másfél-két éve volt itt a Talabér Angelikának kiállítása, s itt voltam a megnyitón. S akkor láttam, hogy a vértessomlóiak milyen nagy szeretettel fogadták őt. Manapság ritka ilyet látni, ezért is vártam nagyon a mai napot. Rólam, nekem, még soha senki nem írt verset. És még meg is zenésítették – fogalmazott a meglepetés kapcsán a tehetsége mellett szerénységéről is jól ismert, melegszívű fiatalember, aki humorral is fűszerezte gondolatait. Füzi Sándor a kezdetekről így szólt: mindig is szerettem kiállításokra járni, megcsodálni a festményeket. S egyszer szöget ütött a fejemben: milyen jó lenne, ha én is tudnék hasonló képeket készíteni. Tél volt, borongós idő... Célba vettem a hobbiboltot, ami az eszembe jutott, leemeltem: vászon, ecset, festék... elkezdtem alkotni... csodálatos lett az első. Csodálatosan borzalmas. Nem adtam fel. Jött a következő vászon, a következő festék... Hasonlóan sikerült. Gondolkodtam: nem ártana valami tudást felszedni. Utána olvasgattam, próbáltam összevadászni innen-onnan információt. Gondoltam, jó lenne szakembertől ellesni a fogásokat. Volt alkotóközösség, ahol becsapódott előttem az ajtó, voltak, akik készségesek voltak. Olyannyira, hogy egy művész azt mondta: ne ezt, hanem azt csináld. A másik művész meg azt mondta, hogy azt ne, ezt csináld.
S akkor megszületett bennem a válasz: várjunk csak, ez nem a munkám, hanem a hobbim! Kell egy hobbi, de el kell gondolkodni, hogy ebbe szabad-e beengedni külső nyomást, aki megmondja, mit csináljunk. Az már nem hobbi...
A hobbi az, amikor az ember a belső énjét ki tudja tárni és meg tudja valósítani. És igazán alkotni csak akkor tudunk, ha szabadon tehetjük – fogalmazta meg hitvallását a fiatalember, aki – bár Vértessomlón immáron tizedik kiállítása várja a látogatókat – nem gondolja magát művésznek, még akkor sem, ha szemet gyönyörködtető alkotásaival a világ legnagyobb festőművészét, a természetet képes megörökíteni úgy, hogy érezzük a levendula illatát...