Norbert Bottenbruch vadász három trófeával indulhatott haza Németországba, az egyik a megyei kormányhivatal Vadászati Hatóságának augusztus 14-ei trófeabírálatán 135 ponttal aranyérmes minősítést ért el, egy másik pedig csupán 3 ponttal maradt el a legfényesebb éremtől. A több mint két évtizede működő Környei Vadásztársaság történetének második aranyérmes őzbak trófeáját könyvelhette el.
Norbert Bottenbruch már 17 esztendeje visszatérő vendége a Környei Vadásztársaságnak, minden évben két alkalommal, májusban és augusztusban egy-két hetet tölt el Környén. Eddig több mint harminc trófeája származik erről a vidékről, de – méltán – lesznek itteni gyűjteménye legfőbb ékességei a mostani trófeák.
A vendégvadásznak az ősznász kezdetén, augusztus 7-én délután, érkezése másnapján, az átvonuló hidegfront után este 7 órakor sikerült terítékre hoznia egy igazán kívánatos őzbakot a Vadásztársaság Mihályi pusztai biztonsági körzetében. A bak a suta vágyakozó hangját utánzó buttoló hangjára feledkezett meg a biztonságot nyújtó kukoricás takarásáról, és ezzel jól látható célpontot nyújtott a 120 méterrel távolabb, a napraforgóban várakozó vadász részére.
A pontosan leadott lövés után a bak tűzberogyott. A szélsőséges időjárás nagyban nehezítette a további vadászatot, mert a kánikulai hőségben, csak nagyon későn, a lővilág utolsó perceiben mozdultak az őzek az árnyékot adó takarásból. Több sikertelen próbálkozás után a hidegfront ismét aktívvá tette az őzeket, és 12-én este, valamint 13-án reggel is egy-egy őzbakot sikerült elejteni a vendégnek. A 13-án reggel terítékre hozott bak különösen ritkán látható szép gyöngyözésével növelte a trófea értékét, a súlya 465 gramm volt, a bírálaton 132 pontot és ezüstminősítést ért el. Az augusztus 7-én, elsőként terítékre hozott, hat évesre tehető őzbak trófeája a bírálaton 497 gr-ot mutatott, 135 pontot ért el, ami az irigylésre méltó aranyérem minősítést eredményezte.