Igazából most már semmilyen elvi akadálya nincs, hogy a devizahitlesek ügyét egyszer és mindenkorra az aktuális kormányzat lezárja. Gyakorlatilag egyetlen kitétel, hogy mindkét fél érdekeit figyelembe kell venni. Ezt nem lesz nehéz betartani, mivel az eddig létrejött adósmentős intézkedések vagy kikerülő vagy probléma-eltoló hatályúak vagy igazságtalanok voltak, pl. a végtörlesztés, ahol első sorban a jómódúaknak kedvezett a törvény, akik nem voltak bajban. Az árfolyamgát a nyilvánvaló előnyei ellenére is csak a probléma időbeli eltolását jelenti. Az összes többi intézkedés vagy kifejezetten károkozó volt a hitelesek szemszögéből, vagy érdemi intézkedést nem tartalmazott. Nyilvánvaló, hogy az eddigi intézkedések, eddig a bankoknak kedveztek.

Itt az ideje, hogy a hitelesek érdekében is alapvető megoldás szülessen. Nézzük meg, mi a minimum, amit a törvényhozónak meg kell tennie, ha helyre akarja állítani a társadalmi igazságosságot, amely nélkül nem mondhatjuk el, hogy érdemi intézkedés történne. Ne felejtsük el, hogy az egész devizahiteles problémakört az ország gazdasági erejének amortizálódása okozta, amely magával hozta a forint gyengülését. Erről az adósok nem tehetnek, hiszen ez kizárólag a politikusok felelőssége.

Legfontosabb a végrehajtások időkorláthoz, és értékhatárhoz kötése. A bedőlt hitelek legnagyobb veszélye, hogy az adósok a tartozást az életük végéig sem tudják visszafizetni. A fedezet elvesztése után még olyan tetemes tartozás marad fenn, amelyet a végrehajtással sújtott adósok a jövedelmük jelentős letiltása mellett is képtelenek visszafizetni a két-háromszorosára duzzadt tartozásokat, tehát adósrabszolgává válnak. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, ezért a legfontosabb jogszabály, amit meg kell hozni a kormányzatnak, hogy az adós csak a fedezet értékéig felel a tartozásáért. Ehhez elég a szerződések áttekintése: a hitelek biztosítékaként a bank a fedezetet határozta meg, a végrehajtást viszont a teljes vagyonra kiterjeszti. Erre ugyan lehetősége van, de ezt úgy elrejtette az egyéb szerződési feltételek közé, hogy legfeljebb csak egy jogban jártas személy tudta ezt a szerződési környezetből kihámozni. Amennyiben a bankok ezt a kitételt a szerződési környezetben figyelemfelkeltő módon, nyomatékosan az ügyfél tudomására hozzák, ebben az esetben a szerződéseket az ügyfelek túlnyomó többsége nem írta volna alá. A bank a tájékoztatási kötelezettségében komolyan hibázott. Nem az árfolyamkockázat hanem az adósrabszolgaság kockázata volt a hitelekben a legnagyobb kockázati tényező.

A második problémakör a szerződések érték-aránytalansága. A szolgáltatás nem áll érték-arányban a kötelezettségekkel. Ez azt jelenti, hogy a tőkére fizetett egészségesnek mondható 40 max. 60%-os visszafizetési arány már meghaladja a 200 %-ot, gépjárműveknél a 300%-ot. Ennek legfőbb oka az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozás nélküli alkalmazása. Ezt nyilván azért tehették meg a pénzintézetek, mivel nem került szétválasztásra a bankok felelőtlen gazdálkodásából eredő veszteségek, illetve a kivédhetetlen külső hatások miatti indokolt szerződésmódosítás. A bankok nem prudensen hiteleztek, a minimális hitelbírálati szabályokat sem tartották be. Emiatt nyilván komoly veszteségeket szenvedtek. Ezek kompenzálására hárítják át a terheket az ügyfelekre az oklistákat pedig inkább a külső körülmények rovására írják.

Ez a két alap-probléma, amelyet a politikusoknak most már kötelezően orvosolniuk kell. Az első problémakörre: az adósrabszolgaságra alkotmányos kifogások is felmerülhetnek, hiszen az emberi méltóság és a szabad élethez való jog korlátozása pénzügyi módszerekkel nem megengedhető. A második fontos kérdésnél elég nagy a törvényalkotó választási lehetősége. Legalább tíz indokot lehet találni, amely alapján az érték-aránytalanság felszámolható. Mindenképpen szükséges lenne a végrehajtási eljárásokat felfüggeszteni egy átfogó törvény megalkotásáig, hiszen a végrehajtási eljárások jelentősen felgyorsultak, ezt az ügyet tovább halasztani már nem lehet.

Plusz még egy kötelezettsége van a kormányzatnak, amelyet évek óta nem sikerült rendezni: ez a Végrehajtási törvény átgondolása. Célszerű lenne államigazgatási eljárásban kezelni a jelzálog hiteleket, hiszen a végrehajtási költségek elérik a tartozás 20%-át, amely szintén megnehezíti a tartozások visszafizetését.

Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület
www.bankikarosultak.hu