Itt lenn olyan ötven lehet, de van még két zsákkal a padláson... – érkezett a válasz a chow-chow aranykoszorús és araucana&barneveldi ezüstkoszorús mestertenyésztőtől. Ez utóbbi cím, ha minden jól halad, hamarosan arannyá fényesedik...

Kutyái révén minden bizonnyal ismertebb János, hiszen 1990 és 2015 között minden lehetséges kiállításon bemutatkozott, a számos elismerés mellett 2008-ban megszerezte az Európa Győztes címet is. 2002-ben egy véletlen folytán „szerelmesedett bele” a díszbaromfi tenyésztésbe, s bár ott jártamkor is simogathattam alig pár hetes chow-chow kutyakölyköket, a kiállításokon ma már araucana tyúkjaival gyűjti az elismeréseket.
A házityúkhoz szokott szem számára kissé furcsának tűnik az araucana, ám beszélgetésünk során kiderült, hogy a farok nélküli és szokatlan fültollú baromfinak épp az az erénye, amit a laikus „bizarrnak” tarthat. A türkizszínű tojásokról már nem is szólva...

A „szerelem” tehát 2002-ben kezdődött, amikor egy ausztriai kutyakiállításról hazafelé útba ejtette Mosonmagyaróvárt, s vásárolt 20 db színes tojást. Az eladó még a baromfi nevét sem tudta, János nyomozott a fajta után, és három évvel később már németországi kiállításról hozott egyedeket, amik ára darabonként 50-100 euro között mozog.

Az állományát, amely jelenleg 60 egyed, azóta is Németországból frissíti, és irigylésre méltó sikerrel tenyészt, hiszen a korábbi, „kisebb” sikerek után 2015-ben Metzben, a 250 fajta 95 ezer egyedét felvonultató Európa Kiállításon a kékbúza színű tyúkjával megnyerte az Európa Mester díjat. A kiállításra egyébként Magyarországról csupán 5-6 nevezés érkezett más fajtában, tudomása szerint hazánkban rajta kívül ilyen szinten senki nem tenyészt araucanat. Sőt, a barna aranynyakú kakas és a fekete tyúk keresztezéséből Európában elsőként ő tenyésztette ki a csokibarna araucanat, ami így, pár szóval leírva egyszerűnek tűnhet, pedig nagyon nem az: a fültollas kakast és tyúkot nem lehet párba állítani, mert nem lesz szemes a tojás. A letális faktor működik, tehát ha innen, és onnan is hozza a génbetegséget, akkor nem lesz belőle semmi, vagy százból egy... A szakállast lehet fültollassal pároztatni. Mivel a csokibarna nálam jelent meg, a színváltozás standard tervezetet nekem kellett megadni a bíróknak. Itt csak a színleírás a fontos, s mert nálam jött létre, ez még nem szerepelt a standard-ben, de elfogadták, és már ez alapján bírálnak – mesélte János, hiszen a kiállításokon nemzetközi fajtaleírás szerint pontoznak a bírák. A tenyésztő a leírás hivatalos magyar fordításával is rendelkezik, mivel a szempontok igen szigorúak: a többi között részletesen rögzítik a kakas és tyúk fajtajellegét a törzstől indulva a nyakon, háton, vállakon, szárnyakon, nyergen, farkon, mellen, hason, fejen, arcon, taréjon, ál- és füllebenyeken, szemeken, csőrön, tollbojton és szakállon, combokon, lábakon, lábujjakon át a tollazatig. A színváltozatok leírásáról nem is szólva, mert a Chiléből származó baromfi létezik vadszínűben, kék vadszínűben, aranynyakúban, kék-aranynyakúban, ezüstnyakúban, arany-búzaszínűben, kék-búzaszínűben, fekete-vörösben, kék-vörösben, feketében, fehérben, kékben, kendermagosban, és a környei tenyésztőnek köszönhetően most már csokibarnában is.

A háromévente esedékes Európa Kiállítás mellett természetesen honi megmérettetéseken is szerepel, ez év januárjában például a szarvasi országos kiállításon az egyik araucanajával fajta győztes lett. Tavaly elnyerte az ezüstkoszorús mestertenyésztői címet, melyhez 12 kitűnő minősítést kellett összegyűjtenie. Az aranyhoz épp a duplája szükséges, de már 18-nál jár, így hamarosan még fényesebben csilloghat a cím, s természetesen készül a legrangosabb kontinens versenyre, melyet novemberben Dániában rendeznek meg.

Miközben beszélgetünk, a türkiz tojásokra is rácsodálkozom, nemcsak a színük, a rájuk jegyzett különböző betűk miatt is. János ugyanis mindegyikre gondosan ráírja, hogy milyen színű tyúk tojta. Látszik rajta, imádja a tenyésztést, ő úgy fogalmaz, hogy gyerekkorától hobbi.
Aztán azt is megtudom, hogy a kiállításokon az egy éves egyedekkel mutatkozik be, hiszen a két évesek már kitojják magukat, veszítenek a színükből, a lábuk is megfakulhat, tehát nem felelnek meg a szigorú szempontoknak.
A 8-10 évig élő baromfik kapcsán adódik tehát a prózai kérdés, amire már János feleségétől, Ildikótól érkezik a prózai válasz: a tojás koleszterintartalma a „normál” tyúkénak 20%-a, azaz nagyon egészséges, de egyébként ugyanúgy tojnak, mint a többi tyúk, tojásuk ugyanolyan sütemény alapanyag, mint a többié, és a húsuk is nagyon finom... ízletes leves készül belőle...