Így tettek Környén is szerda délután a Művelődési Házban, ahol hagyományosan a többszörös véradókat is köszöntötték, s Hartmann Mátyásnét, aki az év elején vált meg a titkári poszttól.

A megjelenteket utódja, Andor Ildikó köszöntötte, majd következtek a Vackor Óvoda gyermekei, akik tavaszi csokorral, versekkel, körjátékokkal kedveskedtek a megjelenteknek, később pedig a Német Nemzetiségi Dalkör tagjai ajándékozták meg előadásukkal a résztvevőket.
Eisenbart Győzőné elnök a segélyszervezet létrehozásának történetét elevenítette fel, s azt a hét alapelvet, amely nélkül – meggyőződése szerint – megszűnne a mozgalom. Ezek az emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység és egyetemesség. A Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt a térítésmentes véradás szervezésében, hiszen a biztonságos hazai vérellátáshoz évente több mint 430 ezer egység vérre van szükség. Ehhez évente közel félmillió önkéntes véradományára van szükség – hangzott el az elnök beszédében, aki a környei donorok segítségnyújtásáért Devecsery László „A csend szava” című versével mondott köszönetet: …minden elhallgat, mert elfogy a vér, néma tekintet hallgatag kér. Nyújtom a kezem: véremet adom. Segítő szándék, mosoly arcomon; csillagfény játszik csendes balkonon.
Idén 28 véradó jubilált, őket Kissné Ágoston Éva köszöntötte, s végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Horváth Imrét, aki csupán azért nem vehetett át emlékplakettet, mert „ilyen nincs is” – fogalmazott. Horváth Imre ugyanis 143 alkalommal adott vért, s igaz, hogy ezek között ferezis is volt, ő akkor is 143 alkalommal nyújtotta a karját – tette hozzá a véradó felelős.
Beke László polgármester egyéb elfoglaltsága miatt nem vett részt a szervezet januári közgyűlésén, ezért a szerdai rendezvényen mondott köszönetet Hartmann Mátyásné számára, aki 17 éven keresztül látta el a titkári teendőket. Olyan alapszervezetet adott át, ami a térségben az egyik legjobban működő. Elmondhatjuk, hogy a véradások során is kimagaslóan teljesít, s Irénkén keresztül még a partnerkapcsolatokat is sikerült szorosabbra fűzni. Ha végiggondoljuk az ő titkári munkáját, akkor megállapíthatjuk, hogy örökké az adósai leszünk azért az önzetlen feladatvállalásáért, amit az itt élőkért, valóban mindenkiért végzett, mert a Vöröskereszt egyik alapelve, az egyetemesség, érvényes volt az ő munkájára is – mondta a polgármester, majd az alapszervezet tagjainak ajándékát Eisenbart Győzőné nyújtotta át jó egészséget kívánva, s azt, hogy legyen mindig nagyon vidám és nagyon boldog.
Amit tettem, az szívből jött a faluért, az emberekért: a kisgyerekektől a felnőtteken át az idősekig. Nem tudom, mennyien emlékeznek rá, pár évvel azután, hogy a Kató nénitől (Gyarmati Istvánné) átvettem a feladatot, az akkori vöröskeresztes elnök eljött Környére, mert kíváncsi volt arra az alapszervezetre, ahol megduplázódott a taglétszám, s ahol mindenki kapott valamit a Vöröskereszttől. Már ez az első 4-5 év nagyon szép volt! – idézte fel emlékeit Irénke, s végül a tagság hozzáállásáért, segítőkészségéért fejezte ki köszönetét, mert – ahogy fogalmazott – az elismerő szavak nem csak neki szólnak, az érdem mindannyiuké.