Old Sarum eredetileg egy vaskori erőd, amelyet Kr.e. 400 körül építettek, Britannia meghódítása után a rómaiak Sorviodunumnak nevezték el. Később a szászok telepedtek itt meg, majd a normannok, 1086-ban Salesberie-ként említik a helyet. A város első katedrálisát 1075 és 1092 között építették fel. Old Sarum három évszázadon át virágzott, hanyatlása a 13. században, New Sarum, a mai Salisbury 1220-as alapításával kezdődött.
A Southamptoni régészei különböző geofizikai módszereket alkalmazásával, egyebek mellett földradar, geomágneses vizsgálatok, elektromos ellenálláson alapuló rétegfelvételek (ERT) segítségével kutatták a helyszínt, s térképezték fel az épületek maradványait - olvasható a PhysOrg hírportálon.
A vizsgálatoknak köszönhetően a kutatók megismerhették a település szerkezetét, feltérképezték a védműveket, az erőd udvarait, a lakóépületeket, s az ipari városrészt, ahol még a korabeli égetőkemencék helyét is bejelölték. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy az 1300-as évek után a terület egy ideig ismét lakott volt.
"A régészek és történészek évszázadok óta tudtak a középkori város létezéséről, ám nem sok információval rendelkeztünk róla. A kutatásoknak köszönhetően pontos képet kaphatunk a város szerkezetéről, egyes építmények rendeltetéséről" - hangsúlyozta a projektet irányító Kristian Strutt, a Southamptoni Egyetem professzora. A kutatócsoport 2015 tavaszán folytatja a munkát, amelynek során a középkori városon kívül az Old Sarumtól délre fekvő vaskori-római település szerkezetét vizsgálják.