Margit néni azóta sem járt az épületben, s 90. születésnapjára azt kérte, szeretné megnézni. Szinte minden helyiségbe bekukkantott, s még az emeleti tárgyalóba vezető lépcsősor sem jelentett számára akadályt.
Az őt köszöntő polgármester, Beke László az ajándékok átadása közben meg is jegyezte: Margit néni akár két évtizedet is letagadhatna, s 10 év múlva, a 100. születésnapján is örömmel látják majd vendégül a hivatalban.

Vass Margit 1922. január 28-án született a felvidéki Gútoron egy igen népes család tizennegyedik, legkisebb gyermekeként. Mivel döntően fiútestvérei voltak, az elemi iskola után édesanyjának segített. A kitelepítés 26 évesen érte, s már Környén ismerkedett meg a Tardoskeddről szintén idetelepített Vanya Béla mozdonyvezetővel, akinek 1951. november 24-én mondta ki a boldogító igent. A pénteki beszélgetés során a polgármester érdeklődésére az is kiderült, hogy az első pillanattól befogadták Környén, a faluban soha nem érezte magát idegennek. Én oda is mindig hazamentem és ide is mindig hazajöttem – mondta Margit néni.

Az évek során fia két unokával örvendeztette meg, ő pedig egész életét a család szolgálatának szentelte: sütött, főzött, takarított, gondoskodott rászoruló szüleiről, testvéreiről.
Férjét 49 évi házasság után veszítette el, ám hiába szerettei kedves perlekedése, még ma is egyedül műveli a konyhakertjét, tart állatokat, s nemcsak, hogy maga főzi meg az ebédjét, de még tésztát is gyúr, s késsel készíti a cérnametéltet. Ahogy mondja, néha nem is jut minden teendőre ideje, s az tölti el örömmel, ha a nap végén elégedetten vonhat mérleget. Merthogy a 90 esztendős Margit néni mottója: el kell fáradni estére, hogy jól tudjunk aludni éjszaka.