‘Nem lehet úgy hagyni a dolgokat, ahogy most vannak’ – írja az Evangélium öröme című apostoli buzdításában Ferenc pápa. A dokumentum értelmezésében Török Csaba plébános volt a segítségünkre: szerinte Ferenc egyszerre paradigmaváltó és hagyománytisztelő egyházfő – arra készteti papjait, hogy dogmák helyett az emberekkel, az egyén mellett pedig a közösséggel foglalkozzanak, éppúgy, mint a kereszténység kezdeteinél. A visszatérés létfontosságú lehet a katolikus egyház megmaradása szempontjából is.

“Az egyház számára mindig fontos volt, hogy valamiféle organikus fejlődésre is képes legyen évezredes fennállása során.. XVI. Benedek ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy nekünk fontos a folytonosság hermeneutikája.” – magyarázza a plébános. A radikálisnak tűnő szemléleti váltás, amely az új egyházfő működését fémjelzi tehát mégsem olyan radikális; vagy legalábbis csak részleteiben. “Sok újdonság említhető Ferenc pápa kapcsán, hiszen dél-amerikaiként látványosan fontos neki az emberi közelség, míg mi európaiak szélsőségesen individualisták vagyunk. Egyébként azonban kisebbségként, mert a Föld lakosságának nagyobbik része más mentalitású, más gondolkodású, mint mi.” – mutat rá a szakértő. Ennek ellenére mégis úgy véli, hogy az új pápa útja egyszerre jelent folyamatosságot és újdonságot. “Egészségtelen az a felfogás, ha egy világegyház teljes problematikáját Európa határozza meg. Mert mást jelent a család problémaköre Nyugat-Európában, mint mondjuk Latin Amerikában.”

Az apostoli buzdítás része, hogy elkerüljük a „temetői lelkivilág” kialakulását: utóbbi reális veszély, mert mindennapjainkban ál-problémákkal, s nem az embert igazán, mélyen foglalkoztató kérdésesekkel foglalkozunk. Utóbbi érvényes az egyházra is, ami elmerül a kánonjogi és adminisztrációs kérdésekben, ahelyett, hogy ez emberek lelkével törődne. Török Csaba szerint Ferenc pápa ezt látja, és ez ellen szeretne tenni: “ Szeretetnek álcázott módon védelmezzük a liturgiát, a tan tisztaságát, az egyház jogait, de közben a pápa rákérdez, hogy ezekben a nagy emberi projektekben hogyan valósítjuk meg az evangéliumot. Mert tényleg az a tapasztalat, hogy ahol tervek és kánonok alapján gondolkodunk, ott hamar elfelejtjük a végcélt: hogy az evangéliumból adjunk az világnak.” – mondja. Az új pápa esetén ezzel magyarázható az egyszerűsítés, a puritán szemlélet is.

“Az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk az intellektuális karakterekhez, akiknek életszentsége is kézzel foghatóvá vált.” – utal II. János Pál és XVI. Benedek működésére Török Csaba, ezzel szemben Ferenc pápa a jézusi tanítást szigorúan véve követi, az egyszerű ember nyelvén szól az egyszerű emberhez. Tudatos program az egyházfői méltóság lecsupaszítása: “Ez már a megválasztásakor nyilvánvalóvá vált, hiszen az öltözködésében egy radikális visszafogottság jelent meg: a fehér reverendát fölvette, a többi ruhadarabot visszautasította. A népi legendárium szerint azt mondta, hogy a karneváli idény véget ért.” – idézi fel a tavaszi eseményeket a plébános.

A világban tapasztalható egyre több probléma és az ezzel párhuzamosan megjelenő szekularizáció egyre nagyobb felelősség hárít minden új vallási vezetőre, amivel “Rengeteg katolikus van a világban, körülbelül a világ hatoda, de ez mintha nem érződne elég súllyal. Ha 12 apostol kifordította a négy sarkából a világot, akkor több mint egy milliárd katolikusnak mit kellene elérnie a világban? Ferenc pápa ezt akarja elérni: kvázi prófétai útmutatással járjon elöl, és buzdítson, lelkesítsen, változást váltson ki.” – fejti ki Török Csaba. Úgy akarja megmozgatni az egész világot, mint régen senki, úgy, hogy a ‘A kardokból ekevas, a lándzsákból kasza legyen.’ Bár a katolikus egyház politikai befolyása ma nagyon alacsony, a pápának is határozott és erőteljesen bíráló véleménye van a modern világ hatalmairól: “Ki kell mondani, hogy a nagy nyugati kormányzatok elsősorban saját kis gazdasági érdekeik szerint működnek. Ezért fontos, hogy Ferenc pápa népmozgalommá szélesíti a béke ügyét.”

Ehhez pedig elsősorban a fiatalokat, a jövő reménységeit kell hatékonyan megszólítani, amelyet szintén rendhagyó módon tesz meg az egyházfő. Szerinte ugyanis előre gyártott paneleket próbálnak keresztülnyomni a fiatalokon, ami éppen a valós döntési szabadságtól fosztja meg őket: “A reménynek az is része, hogy látok magam előtt egy jövőképet: hogy van bennem családalapítási lendület, hogy érzem, van előttem egzisztenciális távlat. Ha a felnőttek világa csak a sorban állás és beletörődés lehetőségét kínálja, akkor elvesztem a reményt.” – véli Török Csaba. Éppen ezért a végcél, hogy ne a katolikus közösség elit részét, a papságot és a mélyen hívőket aktivizálják, hanem az abszolút többséget: erre jó lehetőség a hazánkban is működő Városmisszió-program és az egyházi családlátogatási rendszer is.