Fél háromkor ugyan elindult a csapat a fővárosba, ám a máskor alig másfél órás utat ezúttal közel három óra alatt sikerült megtenni. Az autópályán, és Budapesten is balesetek, forgalmi dugók nehezítették a közlekedést. Negyed hatkor léptek be a tatabányai fiúk a pestszentimrei Sportkastélyba, ezért a mérkőzés negyed órás csúsztatással kezdődött.
Ivo Diaz góljával kezdődött a mérkőzés. Majd a második tatabányai gólt is a csapatkapitány szerezte. A hatodik percben a hazaiak átvették a vezetést. A tatabányai fiúk mindig tudtak egyenlíteni, de a vezetést nem sikerült megszerezni. A 12. percben már kettővel vezetett a FTC – PLER, ám a Carbonexes fiúk egyenlítettek. Az első félidő 25. percében aztán már nem sikerült egyenlíteni, sőt, a fővárosiak egyre növelték előnyüket. Harminc perc játék után 14 – 11 volt az állás.
A második félidőben nem egész 10 perc játék után 17 – 12 – re vezetett Zsiga Gyula együttese. Kevesen voltak ekkor a Sportkastélyban, akik még elhitték, hogy a tatabányai fiúknak még lehet keresni valója ezen az estén. Bartucz László és Ivo Diaz ezen kevesek közé tartozott. Előbbi ziccereket védett, utóbbi góljaival ismét felhozta csapatát. A mérkőzés 45. percében Lele Ákos góljával volt hosszú idő után ismét csak egy gól a két csapat közti különbség. Egyenlíteni végül Kanyó Ádámnak sikerült a 20. percben, 20 – 20 – ra. A mérkőzés utolsó öt percét a Tatabánya jobban bírta. A szív diadala lett végül.
A végeredmény: PLER – FTC - Tatabánya Carbonex KC 23 – 24 (14 – 11)

FTC – PLER: Székely, Kominek, (kapusok), Bak, Bakos Gy. 4, Baláz 5, Bendó, Kis 5, Kocsi, Lendvay 2, Marczinkó, Mazák 5, Mikita, Pálos 2, Rév.
Edző: Zsiga Gyula.

TATABÁNYA CARBONEX KC: Szente, Bartucz (kapusok), Bodó 1, Diaz 6, Dénes, Harsányi G. 1, Iváncsik Á. 1, Kanyó Á. 2, Kocsis, Lele 5 (2), Pordán 4, Pásztor 3, Rédei 1, Szabó Gy., Szabó T., Takács B.
Edző: Debre Viktor.

Kiállítások: 4x2 ill. 4x2 perc.
Hétméteresből: 1/1 ill. 2/2

Debre Viktor: - Megmondom őszintén bíztam benne, hogy talpra állunk öt gólos hátrányból is. A helyes összeállítást kellett megtalálni. A második félidőben összeállt a védekezésünk, a kapusunk jól védett. Ez ezen a szinten kötelező. A támadásunk is összeállt, Lele Ákos kintről is betalált. Ivo Diaz is magára talált, végre. Összességében a második félidei játékunkkal megérdemelten nyertünk. Az első félidőnk viszont katasztrofális volt, nem emlékeztetett kézilabdára. Olyan volt, mint ez az egész hetünk. Betegeink, sérültjeink voltak, más problémáink voltak, az utazás sem sikerült. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy rangadót nyertünk. Két nagyon fontos pontot szereztünk. Azzal már nem kell foglalkozni, hogy rossz játékkal. A lényeg a két pont.