Mind-mind a múltról, a 20 esztendős majorette mozgalom kiemelkedő és irigylésre méltó sikereiről mesélt. Merthogy ezen a picinyke településen pontosan két évtizeddel ezelőtt született meg Senkár Béláné fejében a gondolat: az oroszlányiak után, a megyében másodikként alakítsanak majorette csoportot.
Azt, hogy az ötlet milyen kiváló táptalajra hullott, jelzi, hogy vasárnap már a mozgalom huszadik születésnapját ünnepelték, s nem is akárhogy. Bogáth István önkormányzati képviselő kezdeményezésére és szervezésében nagyszabású, közös múltidézésre hívták az egykori és jelenlegi táncosokat, szülőket, segítőket, s a falu lakóit.
A kömlődi majorettek rendkívülinek is nevezhető eredményeit megismerve egyáltalán nem volt túlzó, ahogy a képviselő köszöntőjében fogalmazott: annak idején a falu aranykorát élte, melyben a majorettek voltak a gyémánt.
Pedig, mint minden kezdet, – s olykor a folytatás is – a mozgalom beindítása, életben tartása is rejtett magában nehézségeket. De az összefogás, lelkesedés, kitartás és közös tenni akarás meghozta a gyümölcsét. Senkár Béláné ma is pontosan jól emlékszik, hogy annak idején tízezer forintból 21 kislány ruháját készíttették el, de bármennyire is serénykedett Gyovai Etelka, a debütálás – azon a bizonyos Kömlőd-Mocsa labdarúgó mérkőzés – napján a falu több szorgos, varrni tudó kezét is be kellett vonni, s volt majorette, akire menetközben adták fel a kabátkát.
Valami nagy dolog történt akkor. Valami mozdult, valami dobbant. Kicsi falunk mintha felébredt volna álmából. Felemelő érzés volt. A fiúk fociztak, a lányok táncoltak, az emberek pedig jól szórakoztak – idézte fel Senkár Béláné.
Az első sikeres bemutatkozás pedig szinte kötelezte az ifjú hölgyeket és tanítóikat, segítőiket a folytatásra. 1992-ben már önálló táncfesztivált szerveztek, s miután az akkori döntéshozók is támogatták, 1993-ban az egész falu megmozdult: energiát, szabadidőt, pénztárcát nem kímélve Kömlődön rendezték meg hatalmas sikerrel az első Országos Majorette Táncversenyt, majd 1998-ig minden esztendőben idevonzották az ország csoportjait. Sőt, az egyik rendezvényre még a kínai magyar nagykövet is ellátogatott népes delegációjával, ám 1999-ben elmaradt a program, s az utolsót 2000-ben szervezték meg. Mindez már Madari Ferenc, egykori polgármester visszaemlékezéseiből derült ki, aki szerint a fesztivál nemcsak hírnevet szerzett a községnek, de össze is kovácsolta a falubelieket, hiszen valószínűleg ma sem találni olyan családot, amelyből valaki ne lett volna ott a táncosok, a szervezők, a támogatók, vagy a segítők között.
De nemcsak hazai „pályán” öregbítették a hölgyek Kömlőd jó hírnevét: nevüket országszerte ismerték, számos külföldi felkérésnek tettek eleget, s a Magyar Bajnoki cím megszerzése után 2001-ben Angliába is elutazhattak az Európa Bajnokságra. Igaz, akkor már a szárligetiekkel alkotva egy csapatot, mivel a korábban 60 főt is számláló egyesület létszáma jelentősen lecsökkent – folytatta a visszaemlékezést Svarczné Stieber Rita, aki 1993 óta vesz részt az egyesület munkájában vezetőségi tagként, miután lányai is abban az időben kezdtek el apró gyermekként táncolni. Az évek során azonban nem érkezett utánpótlás, s 2005-ben már a megszűnés fenyegette a csoportot, amikor a mostani nagyok még óvodásként elhatározták, hogy nem hagyják: kitartóan gyakoroltak és azóta is dobogtatják a kömlődi majorette szívet. S hogy a huszadik születésnapon már nem kell a következő generáció miatt aggódni, arról azok az apróságok gondoskodnak, akik november eleje óta vesznek részt az előkészítő foglalkozásokon.
A kömlődi majorette csoport következő 20 évét az ő kis lábacskáikban látom – fogalmazott a vasárnapi ünnepségen Senkár Béláné, miután a kicsik a vendégek elérzékenyült mosolya mellett adtak bájos ízelítőt abból, miként is kell elindulni azon a híres botforgatós úton.