Péntek délután ismét zsúfolásig megtelt az intézmény tükrös terme és ebédlője. Sőt, ez utóbbi már szűkösnek bizonyult, az idősebb táncosok a csárdásoknál „kiszorították”, pontosabban kitáncolták a kicsiket a táncterembe.
A családi nap hagyományosan a nyílt félévi vizsgák időszakát zárja le, s aki debütálóként érkezett a programra, bizony csak ámult a fergeteges hangulaton. Bár a szülők, nagyszülők már az eltelt napokban megízelhették, milyen bájosan ismerkednek az ütemmel, a táncos alaplépésekkel az óvodások, s hogy az iskolai előképzősök, az alapfok különböző évfolyamú fiataljai, s végül a továbbképzősök hogyan válnak, váltak egyre ügyesebbé, bátrabbá, kiforrottabbá, a pénteki közös „mulatós vizsga” mindenkit elvarázsolt és magával ragadt.
A jubileumi Családi Nap ezúttal is bütykölővel alapozta meg a hangulatot. A gyerekek, anyukák, apukák nemezelhettek, a türelmesebbek szőhettek, mint a pók, gyöngyöt fűzhettek, s a farsangi időszakra készülődve akár terményekkel, magokkal díszített, vagy éppen „rémesített” busóálarcot is készíthettek, s Farkasdi Lászlónak és feleségének köszönhetően a bőrös népi mesterség profi fogásait is elleshették.
Az estébe hajló programból természetesen a hajfonoda, a népi körjátékok sem maradtak el, de a hangulat akkor hágott igazán a tetőfokára, amikor előkerült a nagybőgő, amit ezzel a kérdéssel hiányolt egy aprócska óvodás percekkel korábban: mikor ugrik már elő a nagybőgő? Nos, „előugrott” és virtuózan szólaltatták meg nem csak a nagybőgőt, de valamennyi hangszert a tatai Kincső zenekar tagjai, s húzták a vérpezsdítő talpalávalót.
Az élő zenés táncházba már valamennyi korosztály bekapcsolódott: az ugrós táncok mellett üveggel ügyeskedhettek a lányok, kanászbottal a fiúk. Lassú és friss csárdásra is ropták a gyerekek, a kisebbek ezúttal rábaközi táncanyagot sajátíthattak el „szivárványos” és „hétszínvirágos” társaik segítségével.
Hagyománnyá vált, hogy a családi nap közkívánatra moldvai táncházzal zárul. Ilyenkor a kicsik és nagyok összekapaszkodva táncolnak, s ha még a mozgalmasnak mondható első táncos félévük után marad bennük gőz, akkor alaposan kiengedhetik.
Szavakkal igazán ki sem lehet fejezni, milyen jó érzés látni a szülők, nagyszülők, barátok büszke tekintetét, a csillogó szemeket, ahogy követik a gyerekek táncát, a mozdulataikat, s ahogy közben sokuknak ugyanúgy ütemre toppan a lába – fogalmazott a jubileumi rendezvény kapcsán László Márta.
A 14. éve működő néptánc tagozat pedagógusa a gyerekek nevében ezúton köszöni a segítő, közreműködő pedagógusok munkáját és a szülők „természetbeni belépőit”, amely tengernyire sikeredett: ízletes süteményből és üdítőből olyannyira nem volt hiány, hogy jut belőlük még a következő napok táncóráinak levezetésére is.