A tábor szervezője és vezetője Dallos István fotóművész, akit az egy héten át zajló tábori programokról és tapasztalatokról kérdeztem.

- Ez már a 11. alkalom, hogy megszervezted a nyári alkotótábort. Milyen témákkal foglalkoztatok?
- Egyrészről, mivel a világ rendkívül gyors változásban van, úgy gondoltuk, hogy mindenképp szükséges megtartani a fotózás hagyományait az archaikus technikákat és a filmes fotózási technikát, mert ezek irtózatos sebességgel tűnnek el. Másrészről amivel foglalkoztunk az a digitális technológia, ezt nem lehet kikerülni, ezen a téren olyan robbanásszerű a változás. Itt most nemcsak arról van szó, mint régen, hogy milyen az én filmkidolgozási technológiám, hogy milyen filmhívót használok, milyen hőmérsékleten, higítva, nem higítva, vagy amikor fényképezek alulexponálom túlhívom, ismét fényképezek túlexponálom, alulhívom. Most adva van egy CCD (Charge-coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) és adva van egy szoftver, és ebből amit ki tud hozni az ember. Ráadásul nem egy szoftver van, hiszen a számítógépben ott van a következő, amely a fényképezőgépben lévő adathalmazt a számítógépen keresztül igazán képpé alakítja. Amit a fényképezésben eddig nem tudtak megtenni pl.: a multiexpozíció a filmes esetében azt jelentette, hogy három vagy négy képet készítettem és a végén azt a képet, negatív kockát választottam ki, amelyiket úgy éreztem, hogy a legjobban sikerült. De ott csak egyet használtam, most az úgynevezett multiexpozíció azt jelenti, hogy egy hat vagy akár kilenc képből álló képsorozatot csinálok és fotótechnikailag a megvilágítási terjedelem alját és tetejét is ki tudom használni, miközben magának az érzékelő lapkának a fényképezőgépben, a CCD-nek vagy CMOS-nek (Complementary Metal-Oxide Semiconductor, jelentése: komplementer fém-oxid félvezető), a megvilágítási terjedelme gyakorlatilag csak 8 blende távolság. Ezzel szemben egy erősen napsütéses napon akár 12-14 blende is lehet a megvilágítás terjedelme. Tehát akkor ez a gép egyszerűen egy beállítással egyetlenegy gombnyomásra 8-9 képet készít és ebből a nyolc-kilenc képből sűrít össze egyet, tehát nem égnek ki a felhők az égen és a legsötétebb - mondjuk egy fa alatt álló gépjármű alatti sötét árnyéka sem lesz teljesen sötét, nem lesz részlet néküli fekete - igenis le tudom olvasni a gumi márkáját is a kerékről a fotón Ez a lényege ennek az eljárásnak, ezekkel a témákkal foglalkoztunk az esti beszélgetéseken.

- Milyen irányban fejlődik a digitális technika?
-. A digitális technikában a következő ugrás az élesség lesz, az élesség, ami egy kicsit rafináltabb optikai kérdés. Amikor fényképez az ember akkor van egy pontélesség tehát az a pont, ahova az élességet állítja és a rekeszszámtól függően, valamint a használt gyújtótávolságtól függően van az úgynevezett mélységélesség. A mélységélesség azt jelenti, hogy mondjuk - áll egy ismerős hozzám közelebb, mögötte egy autó, mögötte még egy autó, mögötte még az áruház, és közelebb további tárgyak vagy egy másik sétáló ember például. Én az élességet az ismerősre állítom, és az optika törvénye szerint, ha ezt normál objektívvel csinálom, akkor kapok egy néhány méter körüli mélységélességet, távolabb nagyobbat, közelebb kisebbet. Az új objektív típusokkal az új objektív szerkesztéssel és a digitálisan a kép keletkezésekor használt szoftverrel meg lehet csinálni azt, hogy egyetlenegy felvételre - a legközelebb eső ponttól a legtávolabb eső pontig - minden digitálisan mint adathalmaz rögzítve van, és én magam választom ki a feldolgozás során, hogy hol legyen az élesség és mekkora legyen a mélységélesség. Belegondolni is furcsa ez, mert most a fotós számára a mélységélesség egyszerűen technikai kérdés, de mint technikai kérdés esztétikai kifejezés. Mi a fényképezés? A fényképezés tulajdonképpen nem más, mint kiemelés a valóság látványfolyamából legyen ez egy pillanat vagy egy látványelemnek a kiemelése és ez történik mind időben mind térben. A térbeli kiemelés azt jelenti, hogy én az élességgel is játszom, például ami nekem nem fontos a kiemelésben, az életlen lesz. Itt tudok olyan képet csinálni, ahol minden tökéletesen éles lesz és tudok olyan képet csinálni, ahol egyszerűen a számítógépes utólagos feldolgozásnál csak az legyen éles amit én meghatározok. A digitális technikával kapok egy olyan kifejező eszközét a fotóeszköztárának, amelyet én nem korlátok között fogok használni. A technika teljes szabadságot ad ennek felhasználására, plusz még hozzátéve azt, hogy ezzel a sorozatfelvétellel a kiterjesztett megvilágítás terjedelem ugyanúgy használható lesz, tehát a legapróbb részletekig mindent lehet rögzíteni, abban világossági tartományban ahol a dolgok értelmezhetővé válnak. Ez azt jelenti, hogy ez nem más, mint egy kompresszió, abba a világossági tartományba mindent besűrít bekonvertál. Ez egy érdekes dolog, már a filmes technikában is megvolt ez, mondjuk egy több tálas hívással csinálta az ember, kiegyenlítő hívással, vagy filmes viszonylatokban az úgynevezett kiegyenlített fényviszonyokra való törekvéssel, derítőlapokkal vakuval stb. Már a felvételt kiegyenlítette az ember, akkor a tényleges fizikai megvilágtást hoztam a leképezhető tartományba, itt viszont a leképezhető tartomány van széthúzva, majd digitálisan konvertálva a látható tartományban. Ez az, ami már látszik hogy meg fogják csinálni a digitális technikában és már meg is jjelent a piacon 3-4 olyan fényképezőgép, ami tükörreflexes tudású, de már a tükröt, mint mechanikai részt kihagyták, ma már erre tulajdonképpen nincs szükség. Ezek között van olyan fényképezőgép, amelyt megfogok és panorámaképet úgy készítek, hogy nem nyomkodom a gombot és egy-egy kockát rögzítek, hanem egyetlen gombnyomást követően egyszerűen csak fordulok és a gép magától rögzít és elkészíti a panorámaképet. Ennek nagyon egyszerű az oka, a CCD-nek van egy kiolvasási sebessége, ma ott tartunk, hogy ez valamikor néhány herzes volt, majd negyven hertzes, ma már majdnem kiloherzes tartományban van a kiolvasási sebesség. Ez azt jelenti, hogy kép keletkezésekor a szofver a redundáns elemket kiszűri és összerakja a képet. A fényképezés átkerült egy teljesen más világba.

- Ezek technikai részek voltak. Elméleti és művészi témákkal is foglalkoztatok?
-Igen, a fotóelméleti rész, például hogy milyen esztétikai tudást halmozott fel az emberiség és ebben az esztétkai ismeretanyagban hol van a fotónak a szerepe és hogy fotó tulajdonképpen mi is. William Flusser (cseh filozófus fotográfus) azt mondja, hogy az indusztriális társadalmak kialakulásának kezdetén 1839-ben indult el a fotóművészet, de más akkor is posztindusztriális termék volt, nem valódi termék, hanem a felületen elhelyezkedő információ. Innentől kezdve a mai napig keveredik ez a kettősség, hogy mi is a fotó. Egyre inkább, ahogy haladunk az információs társadalomban egyre érdekesebb módon egyre nagyobb szerepet kap a fotó. Felismerik a fotóval foglalkozó elméleti szakemberek, hogy erről az oldalról sokkal jobban megközelíthető a fotó és a lényegibb tulajdonságai innen tárhatók fel. Suzan Sontag (amerikai publicista) könyvei alapján való esti beszélgetéseink is ide vezetnek vissza, hogy egy-egy képnek mi az üzenete, hogyan bontható ki az üzenete. Nem egyszerű képnézegetőként, hanem fotósként, mert én nem egyszerűen lefényképezek valamit, hanem valami szándékom volt vele és ez a szándék mennyire határozza meg magát a képet. Nagyon sok dolog ebből az egész történetből bele van éptve magába a fényképezőgépbe, ezek a technikai dolgok, ezen nem kell már gondolkodni, mint a filmes világban. Utólag nagyon sokat lehet módosítani, míg régen ezt manuális technikával tehettem meg, ami azt igényelte, hogy az ember a nagyító gép alatt hadonászott - kitakart bizonyos részeket vagy adott esetben teljesen kitakart vagy túlvilágított bizonyos részeket vagy egy másik képből beexponált arra arra a területre valamit. A digitális technikával rendszeresen csinálunk két képből egyet.

- Milyen volt a idei tábor?
-A fotótábort úgy értékelem , hogy az elmúlt évekhez képest nyugodtabb, jobb tempójú, barátibb volt a tábor. 37 regisztrált résztvevő volt, köztük négy lengyel fotós. Remek volt az időjárás is, a kirándulásokon is kitűnő képek készültek. Volt azonban két olyan dolog, amit beterveztünk, de nem sikerült. A tatabányai bánhidai erőműbe nem sikerült bejutnunk, az új vezetés nem támogatta. Az elmúlt két évben viszont voltunk ott is, nagyon sokaknak azonban szerepelt most is a tervei között, mert borús idő volt két éven át, és most lehetett volna napos időben képeket készíteni. Utolsó alkalom lett volna a Bányász Kórház, de olyan rettenetes állapotban van, hogy belépni is veszélyes és nem egedtek minket csoportosan bemenni életveszély miatt. Jó lett volna az utolsó állapotáról is képeket készíteni, mert a táboroknak a mély üzenete, hogy a helyi értékekről dokumentumok készüljenek. Fontos célkitűzése volt ez a tábornak, ezért az egyik fő programpont volt a Mésztelep és a Hatostelep fotózása. Egyrészről szociofotók, másrészről dokumentumfotók készültek a helyszíneken és szinte azt lehet mondani, hogy évről évre dokumentáljuk, hogyan bomlik Mésztelep és hogyan változik a Hatostelep. Aki riporttal akar foglalkozni, annak nagyon jó terep ez, olyan kontaktusokat lehet kialakítani, amelyekkel majd a fotóriporter a munkája során foglalkozni fog. Nagyon jó gyakorlati terep, hiszen embereket kell fényképezni, és bizonyos szituációkat megoldani. A táborozóknak sikerült közelebb kerülni a környéken élőkhöz egészen addig, amíg néhány helyen még a házba is behívták a őket.

- Volt-e különösen emlékezetes momentuma az idei tábornak?
- Nagy élmény volt számomra hogy a kórház helyett sikerült a tulipános házban fotóznunk. Köszönjük a tulipános ház tulajdonosának a nagy-nagy megértését és hogy beengedett. Klassz képek készültek, mindenkit feldobott az új, nem igazán látott helyszín fotózása, ez egy érdekes színfoltja volt a tábornak.

- Készül-e kiállítás a táborban született alkotásokból?
- A tábor zárásán tartottunk egy bemutatót az elkészült képekből Már ez a bemutató is felvázolta azt, hogy kellene csinálni egy egységes kiálítást, de elég nehéz lesz válogatni. Valószínűleg tematikus összeállítást fogunk készíteni a kiállítási anyagba. A tulipános ház és a mésztelepi fotók mindenképen megérnek egy-egy külön kiállítást.

- Van egy jelenleg is látható kiállításod. Meddig nézheti még meg a nagyközönség?
- Igen, a „Tatabánya egykor és ma” kiállítássorozat ötödik, Mésztelepet és a Cementgyárat bemutató fotói láthatók a Szabadtéri Bányászati Műzeum és Ipari Skanzen területén még július végéig.
V.A.

Fotók: Dallos István, pillanatképek a Kép-Szín-Tér Fotós Alkotótóbor mindennapjaiból