Vincze Balázs vezetőedzőt olyan váratlanul érte a diadal, illetve az azt követő ünneplés, hogy amikor ruhástól vízbe dobták, mobil telefonja még ott lapult a zsebében, így egy ideig régi számán a gratulációkat sem fogadhatja.

Bár a Szeged az ősz folyamán már kétszer legyőzte az ob I-es címvédő Egert, ráadásul a Bajnokok Ligájában is százszázalékos teljesítménnyel áll, a Magyar Kupa az első trófea, amelyet megnyert, így a Szőnyi úton először ünnepelhetett a pólós koreográfiának megfelelően, közös fürdőzéssel. Vincze Balázzsal akkor beszélgettünk, amikor csurom vizesen partot ért.

– Edzőként először lehetett része hasonlóban, ezért kérdezem: felkészült rá, előzetesen kiürítette a zsebeit?
– Nem, a mobil telefonomat éppen most bányászom elő a zsebemből, és már látom is, hogy nem működik.
– Ellentétben a csapatával, amely 6-3-as hátrányból győzött. Mi volt a fordítás kulcsa?
– A hitünk. Az, hogy mínusz három gólnál sem estünk szét, játszottuk tovább a játékunkat.
– Kaptak is, mondhatni jutalmul egy olyan emberelőnyt az utolsó fél percben, amilyet pólóban ilyenkor már az íratlan szabályok alapján elvétve fújnak be. Egyetért ezzel?
– Mit mondhatnék erre? Túl vagyunk rajta, a kiállítást nem mi ítéltük meg, hanem a játékvezető, nekünk az volt a dolgunk, hogy belőjük, azt meg is tettük.
– Átvitt értelemben is igaz, hogy idén alig hibáznak ziccert. Ha minden ideálisan alakul, első trófeájukat mennyi követheti még a szezonban?
– Lépésről lépésre haladunk. A BL-rajton Belgrádban győztük le a Partizant, sikerült megvernünk az Egert is, a kupában bejutottunk a döntőbe, aztán megnyertük. Ez mind a munkánk visszaigazolása. De ezután is meccstől meccsig nézünk csak előre. A jövő hétvégén éppen a Honvédhoz megyünk a Kőér utcába, azt a mérkőzést tekinthetjük a mostani visszavágójának, majd a Bajnokok Ligájában a Vasas vendégei leszünk.

A női MK-döntőben vasárnap reggel még nagyobb meglepetés született: a BVSC Zugló Diapóló 9-8-ra legyűrte a toronymagas favorit Hungerit Szentest. Felvetettük a hazaiak trénerének, a közelmúltban még szövetségi kapitányként dolgozó Petrovics Mátyásnak, hogy ez volt az a siker, amelyre bizonyára még ő sem számított, mire azzal felelt: „Azt azért nem mondanám. A Szentes nagyon jó csapat, de már látótávolságon belül van, szerintem tízből háromszor megvernénk. Arra törekszünk, hogy ezt az arányt négyre, ötre tornásszuk fel.”
Addig is elég azonban – akár csak tízből háromszor is – a lehető legfontosabb szituációkban nyerni.
Például a Magyar Kupa fináléjában.