Az emberek ugyanakkor rendszeresen összekeverik a már elismert menekülteket a kérelmezőkkel vagy a gazdasági okokból bevándorolni szándékozó személyekkel, holott a különböző kategóriák jogilag teljesen eltérően minősülnek. Célszerű tehát tisztázni néhány elvi különbséget.

Menekült az a személy, akinek esetében az Alaptörvényben meghatározott alábbi feltételek fennállnak és ezért a menekültügyi hatóság menekültként elismeri. Az Alaptörvény szerint: „Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.” Itt tehát olyan személyekről van szó, akik vonatkozásában már lefolyt egy hatósági eljárás Magyarországon és a hatóság megállapította, hogy igenis védelmet kell, hogy kapjon, mivel hazájában a fent konkrétan meghatározott okokból üldöztetésnek van kitéve, tehát akár az élete is veszélyben foroghat. (A statisztikák szerint a kérelmezők elenyésző száma nyeri el a menekült státuszt.) A menedékjogról szóló törvény alapján a menekültet főszabályként, néhány kivételtől eltekintve a magyar állampolgár jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik, így pl. helyhatósági választáson választójoggal rendelkezik. munkát vállalhat, stb., a Magyar Állam pedig biztosít nekik bizonyos ellátásokat (hasonlóképpen a hajléktalan ellátáshoz). (Ebből következően a menekült szálláson tartózkodók kapcsán irreális azt elvárni, hogy ne utazhassanak be a városba, ne tartózkodhassanak az utcán vagy a bevásárlóközpontokban. Természetesen, ha a viselkedésük nem megfelelő, akkor a rendőrség ugyanúgy felléphet ellenük, mint bármely más személlyel szemben.)

A menekülttől eltér a kérelmezői jogállás. Az a személy, aki még csak benyújtotta a menekült státusz iránti kérelmét és a hatósági eljárás folyamatban van, még nem élvezi a fenti jogokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy menekült lesz. Az ő esetében lehetséges a személyi szabadság korlátozása is (pl. rendőrségi őrzött szállás), nem jogosult az ellátások azon szélesebb körére sem, ami a már elismert menekülteket megilleti. Amennyiben az eljárás során kiderül, hogy a kérelmező nem felel meg az Alaptörvény fenti feltételeinek (tehát pl. gazdasági okokból, egy jobb élet reményében vándorol ide, de üldöztetésnek nincs kitéve otthon), akkor nem lesz menekült, kitoloncolják és később szabályos vízum vagy egyéb engedély alapján léphet be csak Magyarországra.

Érdemes még megjegyezni, hogy a kérdést nemzetközi szinten nem is annyira az Európai Unió, illetve az uniós tagságunk határozza meg, hanem az ENSZ és az ennek keretein belül elfogadott 1951-es Genfi Egyezmény, melyet hazánk is aláírt még 1989-ben. Ez tehát elsősorban nemzetközi jog humanitárius kérdés és nem uniós kérdés. Az uniónak annyi szerepe van, hogy az úgynevezett dublini eljárás alapján a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem esetén meg kell vizsgálni, hogy korábban egy másik tagállamban már volt-e eljárás, vagy más tagállamban lépett-e be az unióba, és ebben az esetben a kérelmezőt átteszik ebbe a másik tagállamban. Ezen felül az unió bizonyos anyagi forrásokat is biztosít a menekültek ellátásához.

dr. Váczi Péter ügyvéd
VÁCZI ÜGYVÉDI IRODA
H-9022 Győr, Bisinger st. 2.
Tel.: +36 20 9982 753
www.onlinejogsebesz.hu