Óriási lökést adott a Koszovóból az Európai Unióba irányuló kivándorlásnak az, hogy a korábbi évekhez képest jelentősen egyszerűbbé és olcsóbbá vált az illegális határátlépés a szerb-magyar határon – hangsúlyozták koszovói értelmiségiek az MTI munkatársainak Pristinában.

Ramadan Ilazi európai integrációért felelős miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy Koszovóban mindig is természetes jelenség volt a migráció, az emberek a jobb élet reményében, például Jugoszlávia fennállása alatt vendégmunkásként, általában Nyugat-Európában próbáltak szerencsét. A térség háborúi miatt az 1990-es években hagyta el szülőföldjét a legtöbb koszovói.
"A koszovóiak többsége most inkább azon lepődött meg, hogy milyen egyszerű átjutni a szerb-magyar határon" - fogalmazott Ramadan Ilazi, a magyar és a szerb határ őrizetének közelmúltbeli megerősítését megelőző állapotokat jellemezve. Szerinte sokan úgy gondolták, azért nagyon könnyű átjutni, mert az európai országoknak munkaerőre van szükségük, és tömegesen keltek útra.
Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) című hírportál főszerkesztője szerint is azért indultak el tömegesen az emberek, mert most egyszerű elmenni Koszovóból. Egyrészt a Belgrád és Pristina közötti mozgásszabadságról szóló megállapodás miatt, amely lehetővé teszi, hogy a koszovóiak személyi igazolvánnyal utazhassanak be Szerbiába, másrészt pedig azért, mert a szerb hatóságok eddig „tolerálták” a határra érkezőket. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy azok, akik el akarnak menni, mindenképpen találnak módot a távozásra.
Idro Seferi, több albán nyelvű televízió belgrádi tudósítója már a szerb fővárosban beszélt a pontos összegekről. Régebben 1000-2000 eurót kellett kifizetni azért, hogy valakit átjuttassanak a szerb-magyar határon, és sok függött attól is, kinek milyen kapcsolatai voltak. Ezek a költségek most jelentősen csökkentek, Pristinától Szabadkáig az autóbusz körülbelül 30 euróba kerül, a határig a taxi további 30 euró, ott pedig 150-200 eurót fizetnek azért, hogy valaki megmutassa nekik a zöldhatáron át vezető utat.
Így lényegében 400-500 euró a határsávba jutni, ahol gyalog átkelnek. Körülbelül két kilométert kell megtenni Ásotthalomig, ahonnan Szegedre, majd vonattal Budapestre utaznak, onnan pedig tovább Ausztriába vagy Németországba. Szerinte a legtöbben azért vállalják a kockázatot, mert abban reménykednek, ha már a célországba értek, ott menedékjogot kapnak.
Az újságíró információit erősítette meg Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezető igazgatója is, aki szerint az alacsony árak mellett a gyenge határellenőrzés is az indulás mellett szólhatott. Elmondta, hogy egy közszájon forgó összeesküvés-elmélet szerint azért nem állították meg az illegális átlépőket a határon, azért nem olyan szigorú az ellenőrzés, mert a hatóságok tudták, ha az elégedetlen emberek Koszovóban maradnak, akkor tüntetésekre lehet számítani. Kiemelte, hogy ő nem hisz ebben az elméletben, az viszont várható, hogy amikor visszatoloncolják őket, sokkal rosszabb lesz a helyzetük, mert elköltötték az összes pénzüket, vagy akár adósságaik is vannak, ezért valószínűleg tényleg utcára vonulnak.
Az interjúalanyok szerint az általános szegénység és a politikai válság az alapvető oka annak, hogy az emberek nem látnak perspektívát Koszovóban, és 52 százalékuk máshol képzeli el a jövőjét. Az embercsempészek árainak jelentős csökkenése viszont megadta azt az "utolsó lökést", amely az induláshoz kellett. Többségük ezért bármit megtenne, hogy a 700-800 ezres, főleg Németországban, Svájcban és Ausztriában élő koszovói albán diaszpórához csatlakozzon.