Telegdy Zsolt édesanyjától azóta sem kért senki bocsánatot. Kártérítés híján most veszélybe kerül a két árva ellátása is.

Perelni kénytelen a rendőrséget, illetve peren kívül is alkudoznia kell az ORFK-val Telegdy Zsolt családjának. A halála után hadnaggyá előléptetett főtörzsörmester özvegye, édesapja és édesanyja, fejenként mindössze alig több mint egymillió forintot kapott. Ezt Ikanov Gábor, a család ügyvédje kártérítési előlegnek tartja ma is. Ezért fognak biztosan perelni, alkudozni pedig amiatt kényszerülnek, mert az árvák után mindössze havi 13 000 forintot fizetett a múlt év végéig a rendőrség, de január óta már azt sem folyósítják. Sőt, még havi 15 000 forintot fizet a özvegy a rendőrségnek, mivel Zsolt édesanyja szerint ennyi a törlesztője fia hárommillió forintos munkáltatói kölcsönének, amit otthonuk építésére vett fel.

A Belügyminisztérium családnak küldött levele szerint a kölcsön részleteinek törlesztésétől „nincs lehetősége eltekinteni”, vagyis a havi 15 000 forintot Zsolt halála után is fizetniük kell, ez a tartozás gyermekei hagyatéka.

Nem kértek bocsánatot

Zokogva mesél egyetlen fiáról Telegdy Erika: a 33 éves Zsoltnak 14 éves kora óta az élete volt a motorozás. Egészen addig, amíg meg nem született első kisfia, András. Hogy otthont teremtsen családjának, Zsolt lemondott a szenvedélyéről, eladta saját motorjárját, és ezt a pénzt is a házuk építésére fordította. Felesége második gyermeküket várta, a nyolcadik hónapban volt, amikor Zsolt 2010. augusztusában, az M1-es autópályán, szolgálat közben megcsúszott rendőrmotorjával és életét vesztette.

Az édesanyja szerint hivatalosan a mai napig nem kaptak értesítést Zsolt halálról, barátok részvét-SMS-eiből tudta meg, mi történt. Mint mondja, ennél is jobban fáj neki, hogy a rendőrség részéről senki nem kért bocsánatot tőlük, és hogy szerinte fia halálának felelősei a mai napig vagy boldog nyugdíjas éveiket tengetik, vagy ugyanolyan felelősségteljes pozícióban vannak, mint fia halálakor.

Nyomozni se akartak

A rendőrség saját vizsgálata szerint Zsolt volt a fő felelőse a balesetnek, mert gyorsan, 116 km/h-ás sebességgel hajtott az esőáztatta autópályán. A jelentés azonban hemzsegett az ellentmondásoktól: egyik oldalán elismeri, hogy a gumi barázdái helyenként meg sem közelítették a KRESZ által előírt mélységet, nem sokkal később pedig kizárja, hogy a gumi állapota befolyásolta volna a balesetet. A vizsgálat azt is elismerte, hogy a gumik több mint 20 000 kilométert futottak, egy hasonló kb. 140 lóerős teljesítményű és igénybevételű motoron azonban 5-8000 kilométerenként kell gumit cserélni.

Mindezek alapján a megyei ügyészség először bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást.

Alkalmatlan vezetés

Szintén rendőrségi vizsgálat állapítja meg, hogy felettese aznap annak tudatában rendelte motorra a hadnagyot, hogy tudott a gumik életveszélyes állapotáról, mivel Zsolt korábban ezt többször, írásban is jelezte. Sőt, édesanyja szerint szóváltásba is keveredett felettesével, aki hadbírósággal fenyegette meg Zsoltot, ha nem ül motorra. Ugyanebben a jelentésben maga a rendőrség „veti fel”, hogy a megyei kapitányságnál sorozatosan fordulnak elő súlyos rendőrszakmai és munkaszervezési hibák, továbbá felvetik a megyei rendőri vezetés általános felelősségét, illetve szakmai alkalmatlanságát.

Homályos jelentés

A megyei vezetésnél tapasztaltak hatására, az országos kapitány feljelentést tett a katonai ügyészségen, amely nyomozás után, a megyei ügyészséggel ellentétben, meglátta a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntettét, magyarán igenis lehetnek személyi felelősei Zsolt halálának. Az immár független közlekedésszakértői vélemény megállapította, hogy a rendőrség szakértői véleménye „nem egyértelmű, homályos, önmagának ellentmond”, arra döntés nem alapozható.

Az új vélemény egészen más eredménnyel zárult, mint a rendőrség által készíttetett, jól lehet a bírósági szakértő is ugyanazokból az adatokból dolgozott. E szerint Zsolt legfeljebb 80 km/h-s sebességgel haladthatott, miután rövid megállás után folytatta útját az autópályán. Ez, de még a 110-es tempó sem nevezhető relatív gyorshajtásnak, hiszen ahhoz, hogy egy autópálya leállósávjából vissza tudjon sorolni a kamionoktól hemzsegő külső haladó sávba, fel kell vennie a forgalom, eső ellenére is 100 kilométer per órás ritmusát. A megcsúszás a felfestés rázóbordáin történt, és a bírósági szakértő szerint a balesethez nagyban hozzájárult, hogy helyenként nulla milliméteres, vagyis tükörsima volt a gumi redőzete.

Egy pár ilyen gumi 35 ezer forintba kerül, Zsolt a halála előtt nem sokkal, a saját pénzén megrendelte, mert félt attól, hogy a rendőrségi motoron fog meghalni.

Videokamera az árváknak

Zsolt édesanyja ezzel bizonyítottnak véli, hogy fia halálának körülményeit el akarta tusolni a megyei rendőri vezetés.

Felettesei közül azonban végül nemrég hármat ültettek a vádlottak padjára: a szolgálatvezetőt, az alosztályvezetőt és a helyettesét, amiért tudtak a kopott gumikról, de nem intézkedtek. Egy negyedik rendőrnek pedig azért kell felelnie, mert nem jelentette a tragédiát. Az akkori megyei kapitány megúszta, azóta nyugdíjba ment.

Az asszony azt meséli, egyre nehezebben viseli a történtek következményeit: például fia egyik felettese találkozásukkor a szemébe mondta, hogy nincs lelkiismeret-furdalása Zsolt halála miatt. Vagy hogy korábban a nyílt utcán megfenyegette egy férfi, hogy ne bolygassa fia halálának körülményeit, különben „kiszorítósdi” áldozata lesz. Ez a titkosszolgálati zsargonban azt jelenti, hogy kompromittálják az illetőt, például bolti lopáson „kapják”.

Vagy azt, hogy a rendőrség által rendezett árvák napján Zsolt két pelenkás kisfia egy kb. százezer forint értékű videokamerát kapott ajándékba. Az özvegy anyuka sírva vette át és jegyezte meg, hogy ebből három gumi is kijött volna Zsolt motorjára.

Mennyit ér egy kétgyerekes rendőr?

A hatvanéves asszonynak és férjének nem lehetett több gyereke, Zsolt elvesztése után mint mondja, már nem maradt veszteni valója, a fenyegetésektől ezért is nem félt. De most retteg a tárgyalástól, mert azok előtt kell hangosan felidéznie a történteket, akik szerinte a fia haláláért felelősek.

Amiért mégis kénytelen végigcsinálni a procedúrát, az unokái jövője. Ha nem sikerül peren kívül megegyezni az árváknak járó összegben, hamarosan veszélybe kerülhet a két kisgyerek ellátása.

Ikanov Gábor ügyvéd szerint a rendőrség most a felét ajánlja annak az összegnek, amit tárgyalási alapnak elfogadnának. Itt nem a hasonló amerikai perekből ismert összegekről van szó, „csak” azt kívánják elérni, hogy a gyerekek nagykorúságáig pótolja a családfő kieső jövedelmét az a testület, amelynek az egyenruhájában halt meg.

Inkább a per, mint fizetni?

Az ügyvéd álláspontja szerint, mivel fegyveres testület tagjaként, szolgálatban érte a halál, a rájuk vonatkozó törvény (HSZT) alapján teljes kártalanítás jár az árváknak, függetlenül attól, mi lesz a Zsolt felettesei ellen folyó büntető eljárás kimenetele.

Összegről az ügyvéd, ügyfeleli érdekében, egyelőre nem akart beszélni, de annyit elmondott, lehet, hogy ez lesz a legnagyobb kártérítési összeg, amelyet kifizet a rendőrség. Erről még folyik az egyeztetés, ha az ügyvéd utolsó ajánlatát sem fogadja el a rendőrség, akkor bíróság elé mennek. De a szülőknek és az özvegynek járó kártérítés ügyéből már most biztos, hogy per lesz.

A rendőrségről származó információk szerint a testületnek sok helyütt tankolni is alig van pénze, kártérítésre már egyszerűen nem jut. Viszont a perek jó pár évig eltartanak, így ha mégis fizetni kell, az már egy másik költségvetési év gondja lesz.

Addigra pedig már az árvák is felfogják, mi történt a papájukkal, de megérteni biztos nem fogják, hogy miért kellett meghalnia.