- Gratulálunk a nagyszerű teljesítményhez! Mennyien értek célba?

- Az induló versenyzőknek mindössze a 41%-a ért célba, összesen 143 versenyző. A többiek a verseny feladására kényszerültek. A 14 magyar versenyzőnek is csak a fele érte el a célt, és érinthette meg Spárta főterén a legendás hős, Leonidász király szobrának a lábát. A szintidő 36 óra volt, én 33 óra 46 perc 42 másodperc alatt teljesítettem a 246 km-es távot, ezzel lettem az ötvenhatodik.

- Nagyon nehéz volt?

- Rendkívül nehéz volt, nehezebb volt, mint gondoltam. Ha a szintvonalakat megnézi valaki, látható, hogy nem volt egyetlen vízszintes szakasz sem a versenyen, mindig felfelé vagy lefelé kellett futni. Éjszaka nagyon magasra, nagyon meredeken kellett feljutni egy szakadék szélén futva fejlámpával és a pálya szélén elszórt apró zöld fények segítségével navigálva.

- Sokan vártak a repülőtéren Magyarországon?

- Nagyon sokan voltak és nagyon jólesett valamennyiünknek. Lubics Szilvia is velünk utazott, róla már bizonyára sokan hallottak azóta, hiszen megnyerte a nők versenyét, erről az országos híradók és lapok is beszámoltak. Ő egy három fiúgyermekes fogorvos anyuka... - semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.

- Érem, plakett, oklevél és babérkoszorú járt a versenyt szintidőn belül teljesítőknek.

- Igen, a célban pedig görög hölgykoszorú az Evrotasz folyó vizével kínálta az elcsigázott versenyzőket, a babérkoszorút pedig Spárta város elöljárója tette a fejünkre. Ezután mindenkit megvizsgáltak az orvosi sátorban, nagyon sokan szorultak komoly ellátásra.

- Mi történt barátoddal, Lengyel Istvánnal?

- István még nem épült fel teljesen egy korábbi sérüléséből,ezért a verseny feladására kényszerült.

- Voltál azóta futni?

Természetesen.

- Jövőre?

- Megyek, persze, ráadásul jubileumi Spartathlon lesz.

- Lenne üzeneted az olvasók számára?

-Sok ezer kilométert futottam már a kezdetektől, de sohasem bántam meg, hogy erre az útra tértem. Nagyon sokat kaptam a futástól. Barátokat, kitartást, elszántságot és legfőképpen egészséget. Sokfelé eljutottam kicsi hazánkban. Olyan helyekre is, ahova kocsival nem vezet út.Példaképnek tekintem az idősebb futókat, akik 60-70, sőt 80 éves korukban is fantasztikus teljesítményekre képesek. Sokan az egészségük megőrzése végett kezdtek el futni, vagy éppenséggel megbetegedtek és a gyógyulás miatt. Soha sincs késő elkezdeni, csak elhatározás kérdése. A kitartás és a szorgalom meghozza gyümölcsét.
Végülidéznék a legendás lokomotívtól Emil Zatopek-től:”Ha futni akarsz, fuss egy mérföldet! Ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy marathont!”

V.A.

Korábbi írásunkITT olvasható.

Noszik János a célegyenesben 246 km szintvonalakban