Arra a településre, ahol az elmúlt két évben nem sikerült nyerniük. Raffai Sándor csapatát szép létszámú szurkolótábor kísérte, hiszen a hölgyek mellett a drukkerek is reménykedtek, bíztak, akarták a győzelmet.
Az edző a tavalyi fejér megyei bajnoki cím után nem gondolta volna, hogy van még tovább. Azt hitte, a lányokkal elérték a csúcsot, s ezzel „itt a vége” számára... Azonban a lányok, és a klub vezetősége meggyőzték, dolgozzanak tovább.
Dolgozzunk… furcsa ezt mondani, hisz nekem ez nem munka, egyszerűen életmód, hobbi, szórakozás, ami olykor több mint fárasztó, olykor azonban minden másodperce gyönyörű és hihetetlen boldogságot adó – fogalmazott a hétvégi győztes meccs után, majd így idézte fel az újabb bajnoki címig vezető utat: belementem a felkérésbe, és nekivágtunk ismét egy bajnoki szezonnak. Pest megyébe neveztünk, egy talán erősebb bajnokságba, mint eddig. A csapat a területi elosztásnak köszönhetően a nyugati csoportba került, ahol szezon közben kiderült, két komoly riválissal kellett megküzdeni a bajnoki címért. Az alapszakaszt azonos pontszámmal zártuk a Baracs csapatával, de a jobb gólkülönbségünknek köszönhetően mi kerültünk az élre. A rájátszás komoly izgalmakat hozott: egy győzelem után előbb egy döntetlent játszottunk itthon a Baracs ellen, majd vereséget szenvedtünk el Tatárszentgyörgyön. És ezzel le is csúsztunk az élről.
Ekkor azonban a lányok összekapták magukat, és akkora hajrát mutattak be, hogy azt magam sem gondoltam volna. Előbb fogadtuk a több NB1es múltú játékossal rendelkező Tatárszentgyörgy csapatát, akiket egy nagyon izgalmas mérkőzésen, szépszámú közönségünk előtt 0-1es félidőt követően 2-1re legyőztünk, így az utolsó fordulónak ismét az élről vágtunk neki. Azonban jött a legnehezebb mérkőzés: Baracsra mentünk, ahol az elmúlt két évben nem sikerült nyernünk.
De ugye mikor ismerszik meg az igazi harcos?.... A feszültséget szinte harapni lehetett a találkozón, ami olykor már durvaságba csapott át, de végül 1-0-ra győztünk, ezzel a lányok egy felejthetetlen napot szereztek nem csak nekem, hanem leginkább maguknak, illetve a több mint 100km-re minket elkísérő szurkolóinknak is.
Ezzel 2009/10, 2011/12, 2012/13, 2014/15 után az 5. bajnoki címet is sikerült közösen besepernünk! Van olyan csapattag, aki a már nyolcadikat ünnepli, van, akinek ez volt az első velünk, de az aranyérem mindenki nyakában fényesen csillog!
Azt hiszem, az egész község igazán büszke lehet a csapatra, és arra, hogy a megyénkben a női fociról elsőként már mindenkinek Környe jut eszébe.

És a főhősök, akik mindezt elérték:
Raffainé Békefi Alexandra (csapatkapitány), Terdik Tamara, Keliger Lilla (kapusok) Hribár Anett, Eignerné Schlapak Brigitta, Molnár Zsuzsanna, Fábián Zina, Zemplényi Zsófia, Mosolics Alexandra, Belány Brigitta, Mohos Kitti, Pécsváradi Dorina, Ősz Csenge, Balatoni Dóra, Csánk Mónika, Csizi Fanni (U17), Hermann Antónia (U17), Szabad Patrícia (U17), Majtán Luca (U17), Németh Zsófia és Cserháti Renáta (mezőnyjátékosok).

Raffai Sándor edző ezúton is köszöni a hölgyeknek ezt a felejthetetlen szezont, a siker érdekében vállalt áldozathozatalt, és teljes szívéből gratulál. Köszöni továbbá a klub vezetőségének, hogy segítettek a célok elérésében, köszönet a szurkolóknak és a támogatóknak, valamint külön köszönet Varga Mónikának a szertárban végzett munkáért és Schlégl Misi bácsinak a pályával kapcsolatos segítségekért!