„Lenyűgöző… mesterien szörnyűséges… egyszerre van benne George Lucas, Monthy Python, Doctor Who és John Milton”, „Posztmodern punk tündérmese.”, „Terry Pratchett írna hasonló könyvet, ha két hónapra összezárnák egy cellába Franz Kafkával”.

Nem csak Párizs, de talán az is megérne egy misét, hogy kik és milyen indíttatásból firkálnak tele egy egyébként tökéletes borítót és hátlapot ilyen idézetekkel… De hagyjuk a marketinget! A lényeg, hogy ha olvastam is, nem próbáltam értelmezni ezeket, csak felütöttem a könyvet – és jól is tettem. Neil Gaiman Soseholja volt kezemben, ebben a rendkívül rövidre sikerült karácsonyi szünetben. Folytatás...