A városközpontban elszórtan négy színpadon zajlott a móka. Ezeken a színpadokon friss tehetségek vonultak fel, akiket nem nagyon zavarta a tömeg ritkasága. Az Esterházy kastélyban kortárs művészek alkotásait állították ki, a tóparton árusok árulták portékáikat.
Az úgynevezett ’Nagyszínpad’ a tóparton, a Kastély téren volt felállítva, ahol olyan zenekarok mulattatták a hallgatóságok, mint például az Edda, Punnany Massif vagy Kiscsillag.
Azonban a tervezett program több helyen megbukott, hiszen volt néhány olyan „gyerekcipőben járó” zenekar, aki visszamondta a fellépés lehetőségét, illetve az időjárás sem volt kegyes a szervezőkhöz. A vasárnapi Auróra-Tankcsapda-Vad Fruttik esti koncert kombinációt szinte szó szerint elmosta az eső. Este tízig vártuk többedmagammal, hogy mi lesz az ítélet. Az eső nem állt el, az emberek hőbölögtek, végül a szervezés a katasztrófavédelem „parancsára” lefújta a koncerteket.
A csalódott nép jogosan kérte, hogy térítsék vissza a jegyeket, ám a szervezőség úgy döntött, hogy a következő ilyen fesztiválra kedvezménnyel jöhetnek be az áldozatok.
Élményt biztos okozott ez a fesztivál, amelynek – úgy érzem – a kezdeti lendület nagyobb volt, mint a realitás.

Hogy jövőre lesz-e azt nem tudom, annyi biztos, hogy emlékezetes volt az első tatai utcazene.