Az utódon az ilyenkor szokásos első orvosi vizsgálatot még nem tudták elvégezni a szakemberek, mert az anyaállat nagyon védi a kicsinyét, de a körülbelül öt-hat kilogramm súlyú kicsi szemmel láthatólag jó egészségnek örvend - tájékoztatta Révészné Petró Zsuzsa szóvivő hétfőn az MTI-t.
Broutille, a tizenhat éves anyaállat nagyon gondosan, naponta négy-öt alkalommal szoptatja kicsinyét, aki 2-4 hónapos korában kezd majd el fogyasztani a szilárd táplálékot, ami szénából, zöldség- és gyümölcsfélékből áll.
A Nyíregyházi Állatparkban egyébként másodjára születik ilyen állat: 2011-ben látott napvilágot a bébi víziló nővére, aki az akkori feljegyzések alapján naponta mintegy negyed kilogrammal gyarapodott, így ennél az utódnál is hasonló értékeket várnak majd a gondozók - mondta el a szóvivő.
A sóstógyógyfürdői állatpark a nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja ezt a veszélyeztetett fajt, jelenleg a Dániából érkezett apa, a francia anya, a négyéves nőstény és a kétnapos utód él a kertben.
Mint azt Révészné Petró Zsuzsa megjegyezte, a kicsi ivarát még nem tudták megállapítani, a park szakemberei azonban a hím állatnak jobban örülnének, mert a törpevízilovaknál - valamilyen oknál fogva - sokkal több nőstény születik, mint hím.
A faj jellegzetessége még, hogy a párzás után mintegy hét hónappal egyetlen borjú születik. Életének első heteiben a borjú még nem tud messzire menni, így anyja elrejti a sűrűben (elfekteti), és időről időre felkeresi, hogy megszoptassa. A kicsi születési súlya öt hónapos korában megtízszereződik, anyja 6-8 hónapos korában választja el.
A törpevíziló az egyik legkésőbb, a 19. század végén felfedezett nagy emlősfaj, rokonát, a nílusi vízilovat már az ókorban is ismerték. Ennek oka, hogy a rejtett életmódot folytató, félénk állat a fehér ember által nem járt nyugat-afrikai esőerdők mélyén él.
A kipusztulás szélén lévő, igen ritka vastagbőrű állatfaj az ötször nagyobb, másfél tonnás nílusi rokonával ellentétben már csak nagyon kis területen él. Körülbelül két-háromezer egyed él szabadon, állományát leginkább az erdőpusztítások, az élőhelyek csökkenése és a vadászat fenyegeti.
A világ állatkertjeiben kevesebb, mint háromszáz egyedet tartanak számon, melyből 140 példány európai állatkertekben látható.