Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél esetleg meggondolja magát és azonnal visszafizeti az összeget, akkor valamilyen homályos és megfoghatatlan ok miatt a nélkül, hogy a bank bármilyen szolgáltatást nyújtott volna, az ügyfél máris egy jelentős plusz összeggel tartozik a banknak. Ilyen ügyletek csak az ún. devizakereskedelemben léteznek, amikor valaki egy arra alkalmas pénzintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál elad, vagy éppen vesz devizát és a szolgáltató a megfelelő árkülönbözetet felszámítja. amely az ő haszna lesz. Ilyennel mindenki találkozik, amikor külföldre megy és valutát vásárol. Nyilván kérdés, hogy volt-e szándékában a hitelfelvevőnek ilyen kereskedelmet folytatni? Itt valóban csak egy elméleti nyilvántartásról van szó, vagy pedig valamelyik szerződő fél akaratával ellentétes ügymenetről?
A bíróság nehezményezte azt is, hogy maga az üzletkötés kb. fél óráig tartott és igazából a bank nem biztosította a szerződés feltételeinek kellő megismerését. Ez nyilvánvaló, hiszen a banki sorban állások során erre igazából az ügyfeleknek a hitelek felfutásának időszakában nem igazán volt lehetőségük. Maguk a banki alkalmazottak is hosszú időn keresztül tanulták a devizahitelekkel kapcsolatos tudnivalókat Ezek után elvárni az ügyfelektől, hogy az ügy minden részletét, a hitel természetét, működési elveit megismerjék, nem volt magától értetődő.
A bíróság elfogadta ezen kívül az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenségét is.
Összességében a bankot kötelezte a peres eljárás megfizetésének költségére is.
Az ügyet a Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület közreműködésével az ügyfél megbízásából dr. Komjáti Sándor tapolcai ügyvéd bonyolította le. Valószínű, hogy az ügynek még nincs vége, de a folyamat talán bizakodásra ad okot, főleg az után, hogy a kormányzat már nem igazán tervez lépéseket a devizahitelesek érdekében. Leginkább a 90 napot meghaladó tartozással bírók vannak igen nehéz helyzetben. Szükség lesz a magáncsőd intézményének bevezetésére, illetve igen erős indokai vannak a tiszta lappal történő kezdésnek, mely szerint a tartozás nem lehet magasabb a fedezet értékénél.
Az évekig elhúzódó behajtási eljárások ahhoz vezetnek, hogy az ingatlan elvesztése után a családok nagy része még élete végéig fizeti banki tartozását, amely már túlságosan nagy teher és igazságtalan egy elfuserált banki konstrukció következményeként.
Az egyesület egy héten belül indítja próbaperét egy gépjármű hitellel kapcsolatban. Arra alapozza a keresetet, hogy a pénzintézet egy nagy értékű hitel felvételekor nem is találkozott leendő ügyfelével. A szerződéskötést a gépjármű-szalon alkalmazottjára bízta.