Volt, aki gyermekét, unokáját is kézen fogta, hiszen a találkozónak a múltidézés és nemes versengés mellett ez is a célja: gondoskodni az utánpótlásról, akikre egyszer majd büszkék lehetnek a szülők, nagyszülők, s akikből egyszer majd szintén szeniorok vállnak, s szintén továbbadják azt a bizonyos képzeletbeli stafétát.

A találkozó kezdetén a sporttársak néma főhajtással tisztelegtek azok emléke előtt, akik az eltelt egy esztendőben hunytak el, s vettek örök búcsút a víztől: Válent Gyula úszóedzőtől, akinek szakmai tevékenységét 2006-ban Tatabánya Sportjáért Díjjal ismerték el, s Vétek György úszótól.

A szombati találkozón végül majdnem negyvenen vállalták, hogy ismét rajtkőre állnak, köztük legidősebbként az 1940-es születésű Oláh Sándor, aki szabadúszásban egyetlen tizedmásodperccel maradt le az aranyéremről.

A szikrázó napsütésben, s legfőképpen igen vidám hangulatban, korosztályonként és úszásnemenként zajló verseny végén ketten háromszor is a dobogó legfelső fokára állhattak: Kinpán Erzsébet és Székely Tamás. Két aranyérmet szerzett Tiborc Lilla, Bartos Magdolna, Bordács Béla, Mayer Árpád, Fischer István, Kaszás Ferenc, Ferenczi György és Emhő Balázs, egyet-egyet Válent Veronika, Nánásiné Veres Mária, Derdák Nóra, Tátrai Zsuzsanna, Horváth Rudolfné, Retezi Katalin, Zsigri Ferenc, dr. Antalóczi Alfréd, Izsák Zoltán, Prekop Ferenc, Perenyei Máté, Papp László, Jenei Tamás és Varga Tamás.

A szabad váltó legjobbjának a Jenei Tamás, Emhő Balázs, Ullmann Ernő, Sárközi László összeállítású „Megússzuk” együttes bizonyult.