332 minta részvételével rendezték meg a hétvégén Gyulán a Magánfőzők és Bérfőzetők Országos Párlatversenyét, amelyről három környei gazda három bronz, egy ezüst és egy araminősítéssel tért haza. A legfényesebben csillogó oklevelet Haász József champion díjjal is megkoronázta.
Egy évtizede vesz részt rendszeresen a Gyulai Pálinkafesztiválon a környei Méri János, aki a nívós gasztro megmérettetésről rendre szép eredményekkel ér haza, ezüst és bronz minősítéseinek száma mára pontosan tízre rúg. A sikerein felbuzdulva és egyáltalán nem utolsó sorban bíztatására, már több környei nevezett a rangos versenyre, így János idén sem egyedül vágott neki a Gyulára vezető útnak. A tavalyi „társ”, Török Mihály mellett debütáló nevezőként kísérte el Haász József, aki először hét éve kóstolt bele a pálinkafőzésbe, s ízlelte meg saját maga párlatát.
A pálinkafesztivál zsűrije a párlatok négy tulajdonságát osztályozta. Ezek a tisztaság, az aroma/karakter, a szájérzet és az utóérzet/harmónia voltak. Minden tulajdonságra 5-5 pontot adtak, 14 ponttól bronz, 16-17 pontért ezüst, 18 ponttól pedig aranyérem járt. A párlatverseny eredményhirdetésén 19 aranyérmet, 56 ezüstérmet és 105 bronzérmet osztottak ki a bírálók, és 10 champion is gazdára talált.
A környei trió szépen gyarapította az érmes minősítések számát, Török Mihály Vérlázító meggypálinkája egy bronzzal, Méri János két bronzzal (Fűszeres zölddió – vadászkeserű és sárgabarack) és egy ezüsttel (Irsai Olivér – Környe kincse). Az „újonc” Haász József „rávert” mesterére, hiszen Golden Delicious párlatával nemcsak, hogy aranyminősítést ért el, de kategóriájában a champion díjat is elhódította, ami azt jelenti, hogy az aranyérmes gazdák közül ő érte el a legmagasabb pontszámot.

Amikor a váratlan sikerről beszélgettünk, a férfi két lényeges momentum kiemelését kérte. Az egyik, hogy Méri Jánosnak háromszoros köszönettel tartozik, mivel annak idején az ő javaslatára „cserélte le” megszokott pálinkafőzdéjét, ő javasolta, hogy 45 fokosra főzesse, s amikor később megízlelte, azonnal azt mondta, hogy annak a gyulai fesztiválon a helye. A másik, amit hangsúlyozott Haász József, hogy a produktum, így az elismerés is Czigle Tamással közös, hiszen közösen vásárolták az almát, közösen dolgoztak vele, közösen cefrézték, közösen főzették, s hogy az oklevélre az ő neve került, az csak azon múlt, hogy ő nevezett. S ha már az alapanyagról, az almáról esett szó. Az eredményhirdetéskor elhangzott, hogy egy Irsai Olivérnek is dicsőség a champion díj, hát még az almának. Pedig – idézte fel az „aranyos” gazda – amikor annak idején 400 kilométert utaztak a szabolcsi almáért, első pillantásra nem sok reményt fűzött a gyümölcshöz, hiszen zöld volt, kicsi és sáros…