A jubileumi, 50. találkozót megelőző baráti kapcsolat szálai 25 évvel ezelőttre, 1989-re nyúlnak vissza. Az életre hívójának Környéhez való kötődése még korábbra…
1978-at írtunk, amikor először hallottam Környéről. Fiatal házasként feleségem, Eleonóra mesélt gyermekkori élményeiről, unokatestvérekről. Budapesti nászutat terveztünk környei kitérővel, amiből környei nászút lett… - így elevenítette fel a kezdeteket szombaton Horváth Zoltán, a Felsőpatonyi Magyar Tanítási Általános Iskola igazgatója annak apropóján, hogy a két település öregfiúk labdarúgó együttese immáron 25 esztendeje csap össze évi két alkalommal: tavasszal Patonyban, ősszel Környén. Az is kiderült, hogy a negyedszázados barátság alapjait annak idején valójában egyetlen, párszavas mondat tette le. Zoltán 1989 nyarán egy újabb környei látogatás során mesélt arról, hogy megalakult a felsőpatonyi Old Boys öregfiúk csapata, amely még nem szenvedett vereséget. Felesége környei rokona, Pittich József, vagyis ahogy mindenki ismeri, Kaszi, a tőle megszokott tömörséggel és egyszerűséggel csak ennyit válaszolt: gyertek el Környére, majd itt kikaptok. És így is történt… Eljöttek, kikaptak…
Ám a patonyiak kedvét egyáltalán nem szegte az első vereség. Sőt! Negyedszázada követik felejthetetlen és megismételhetetlen találkozások, „hol itt, hol ott” amelyek mára nem csupán a labdarúgók együttműködésére terjed ki, hiszen évek óta kölcsönösen részt vesznek a két község különböző kulturális, sport rendezvényein, s a patonyi diákok is többször érkeztek a Környebányai Erdei Iskolába. A 25 esztendő alatt mély barátságok szövődtek, s még házasság is köttetett…
Mi patonyi és környei öregfiúk érezzük és tudjuk, hogy az elmúlt 25 év mélyen belevésődött a szívünkbe. Örök barátságok alakultak ki, amelyeket az elkövetkezendő 25 évben is óvni, ápolni fogunk. És ha mi már nem tudunk pályára lépni, akkor jönnek a fiaink, unokáink, és folytatják azt, amit 1989-ben a két csapat elkezdett – hangzott el Horváth Zoltántól, miközben peregtek a régi képek... Azokat is megidézve, akik az 50. találkozón már nem vehettek részt, ám emlékeikben örökké élni fognak…
Ez a kapcsolat tartalommal van megtöltve. Nagyon köszönöm mindenkinek a munkáját, szeretetét, ami élővé, értékessé, pótolhatatlanná tette mindannyiunk számára! – Beke László, Környe polgármestere így fogalmazta meg köszönetét az 50. „összecsapás” napján, Sidó Tivadar, a házigazdák első embere pedig azt kívánta, hogy ez a szeretet és barátság legyen példaértékű a két település további generációi számára is.
A jubileumi találkozó „csúcspontja” egy pozsonyi hajókirándulás után érkezett el, amikor a bíró sípszójára elkezdődött az 50. barátságos labdarúgó-mérkőzés. Bár a házigazdák „alkuképesen” kiegyeztek volna a 4-0, illetve 2-0-s, meccs nélküli győzelemben, a vendégek elszántak voltak. Olyannyira, hogy Török Mihály jósolt: a környeiek 3-1-re nyernek!
A lelkesedés kissé alábbhagyott, amikor az első gólt a hazaiak szerezték meg, aztán – talán a szurkolók buzdításának köszönhetően is – mintha megtáltosodtak volna. Pár perc alatt kiegyenlítettek, később ismét megrezgették a patonyi hálót, majd a bíró büntetőt ítélt a vendéglátók számára, ám az egalizálás elmaradt. Érkezett viszont egy újabb környei gól, amivel be is állították a jubileumi, 50. mérkőzés végeredményét, s valóra váltották a jóslatot: Felsőpatony – Környe 1-3.
A labdarúgók, családtagjaik, a negyedszázados barátságot ünneplő patonyiak, környeiek természetesen ismét fehér asztal mellett „békéltek meg” a végeredménnyel, s zengett sokadszorra, hogy „újra itt van a nagy csapat… légy a vendégünk, légy az emlékünk,
ünnepeljük meg az új találkozást...”