Már a szezonnak is úgy vágtak neki, hogy dobogóra vágynak, amit akkor sokan kétkedve fogadtak, de – lám – az idő, a csapatmunka és az eredmény cáfolta a kétségeket.
A bajnokság végeztével, 2011 nyarán nagy változás állt be a csapat életében. Két játékosunk anyai örömök elé nézett, így abbahagyták a labdarúgást, míg Tóth Brigi eligazolt, Horváth Klára pedig egy időre befejezte pályafutását. Így szinte egy új csapatot kellett építenünk – idézi fel a bajnoki cím elnyeréséhez vezető, a kezdetekkor olykor kisebb fejtörést okozó, később pedig már-már álomszerűen egyenes utat az edző, Raffai Sándor, hozzátéve, hogy a két hölgy azóta már két gyönyörű apróság boldog édesanyja.
A csapathoz akkor elsősorban ismét környeiek érkeztek, Békefi Alexandra, Farkas Éva, Molnár Zsuzsanna és Zemplényi Zsófia személyében, valamint Tatabányáról Pákai Zsuzsanna. A gárda kapus poszton is igazolt, mégis maradt Keligerné Rózsa „végleges megoldásként és elsőszámú segítőként” – fogalmaz az edző.
A szezon kezdeteként célul tűzték ki a dobogó valamely fokát, aminek hallatán akkor többen kétkedve csóválták a fejüket, utalva a játékosállomány változására, s már-már azt is gondolhatták az első mérkőzéskor, hogy „lám, megmondtuk”. A környei hölgyek azonban 0-3-as állásnál nemhogy „felszívták” magukat, de végül 4-3-as nyertek a székesfehérváriak ellen, s akkor mindannyian érezték: valami elindult, valami nagyon-nagy dolog kezdődik.

A csapat szárnyalt, ősszel szinte minden meccs után győztesként hagyta el a pályát, csupán egyetlen döntetlent „szenvedett” el.
Télen érkezett a hölgyekhez Mohos Kitti, aki már az új generációt képviseli a maga 15 évével, s az együttes a hideg időszakban sem pihent. Két tornán indultak, az egyikről arany, a másikról bronzosan csillogó érmekkel tértek haza. Később pedig ott folytatták a 11 csapatos bajnokságot, ahol abbahagyták, s szó szerint. Valamennyi mérkőzésüket megnyerték, egyetlen alkalommal hagyták el vesztesen a pályát.
A tavaszi forduló során Cserháti Anita komoly sérülést szenvedett, ami miatt azóta sem rúghatja a bőrt, de a gárda végül sikerrel fogott össze, hogy pótolja a hiányát, s már a bajnokság vége előtt két fordulóval büszkén viselheti a címet, amelyre három megye női együttesei vágytak.
A környei „gyengébb” nem képviselői Pest, Fejér megyei és szűkebb hazánk csapatai között bizonyítottak. Olyanokat utasítottak maguk mögé, mint a Székesfehérvár, Százhalombatta, vagy éppen Komárom együttesei. Azt gondolom, igazoltuk, hogy „családias” körülmények között is lehet eredményeket elérni szívvel, odaadással, egymásért küzdéssel és akarással! – értékelte a valóban kiemelkedő teljesítményt Raffai Sándor. Az edző végül azt is leszögezte: a hölgyeken és rajta nem múlik: mindent megtesznek azért, hogy öregbítsék a község hírnevét. S valljuk be, jó úton járnak, hiszen a megyében már mindenki tudja: ha női labdarúgás, akkor a KÖRNYE SE-vel, mint a legjobbak egyikével, számolni kell!

Csapattagok:

Keliger Jánosné
Annus Anita
Békefi Alexandra
Csánk Mónika
Cserháti Anita
Cserháti Renáta
Dodonka Hajnalka
Eignerné Schlapak Brigitta
Farkas Éva
Fábián Zina
Hetzmann Tímea
Hribár Anett
Mohos Kitti
Molnár Zsuzsanna
Pákai Zsuzsanna
Zemplényi Zsófia

Edző:
Raffai Sándor