A szimbólumok egész életünket végigkísérik, segítik utunkat. Amennyiben elveszítjük őket, önmagunk megismerésében segítő útjelzők nélkül maradunk. A modern ember azonban elfelejtette a szimbólumokat, jelképeink kiüresedtek, idollá silányultak. A Rádió Orient műsorában Dávid Katalin művészettörténész életének emlékezetes találkozásairól, a Szent Korona hazahozataláról, valamint a húsvét jelképeiről beszélt.

Dávid Katalin Széchényi-díjas művészettörténész életének meghatározó eleme, hogy tízgyermekes családba született. A mélyen vallásos, erdélyi gyökerű örmény család harmadik gyereke fiatalkora három legfontosabb tanárára emlékezett vissza: Kerényi Károly klasszikafilológus óráin a legfontosabb értékeket ismerte meg, Sík Sándor irodalomtörténészként, míg Bálint Sándor néprajztudósként segítette szellemi fejlődését. Élete meghatározó pontjaiként a jezsuitákat emelte még ki: „Tanáraim, barátaim, és később munkatársaim is lettek.”

A Rádió Orient vendége élete során számos jeles személyiséggel találkozhatott: egyetemistaként elsőként köszöntötte a sopronkőhidai börtönből szabadult , Budapestre látogató Mindszenty József hercegprímást, majd a lengyel-magyar barátság ezer évét feldolgozó kiállítás kapcsán a későbbi II. János Pál pápával került személyes kapcsolatba. „A kiállítás Visinszky lengyel bíboros, és Wojtyła krakkói érsek közbenjárásával valósulhatott meg. Ez volt az első találkozásom a későbbi pápával. Amikor Rómában dolgoztam, a fiammal együtt fogadott az akkor már rossz egészségi állapotban lévő egyházfő, ám ennek ellenére remegő kézzel személyes dedikációt és áldást adott nekem.”

1978-ban a Szent Korona hazahozatalában tanácsadóként vett részt a szakember. Ő nem támogatta a koronának a Budai várba, egyszerű múzeumi tárgyként való elhelyezését. „A Szent Korona nem kincs, hanem egy ország, egy nép szimbóluma” – személyes közbenjárására az Egyesült Államoktól visszakapott felségjelvényt végül Apró Antal, az országgyűlés akkori elnöke vette át, és a Nemzeti Múzeumban egy külön teremben helyezték el. „Amikor kinyitottuk a ládát lehúztam kezemről a cérnakesztyűt, megfogtam a koronát, és a fejemre helyeztem. Nem tiszteletlenségből tettem, bocsánatot kértem, de úgy éreztem, hogy megérdemeltem” – idézte vissza az emlékezetes pillanatot.

A szimbólumok egész életünket végigkísérik, az emberré válás pillanatában is velünk voltak – emelte ki a művészettörténész. „Jelképekkel dolgozunk egész életünkben, ezek segítenek minket. Amennyiben elveszítjük őket, a befelé való úttól szakadunk el, önmagunk megismerésében útjelzők nélkül maradunk” – egy jelkép azonban csak akkor él, ha megértik. A modern ember elveszítette a szimbólumokat, ez a közel 200 éves folyamat hihetetlen veszéllyel járt, jelképeink kiüresedtek és idollá váltak. Ennek köszönhető, hogy a szvasztika, vagy a csillag gyilkos rendszerek eszközévé válhatott – mutatott rá a szakértő.

A Rádió Orient vendége a műsor zárásában a húsvéti ünnepkör szimbólumait mutatta be. A bárány visszavezet az Ószövetséghez, a zsidó nép egyiptomi fogságához, amikor Isten parancsot adott a családoknak, hogy öljenek le egy bárányt, kenjék az állat vérével körbe az ajtajukat, majd fogyasszák el az egész állatot – ezzel menthették meg elsőszülött fiaikat. János evangéliuma visszautal erre, a keresztfán a halott Jézus vérével életet mentő báránnyá vált – idézte fel. A kereszt a megváltás jele, a húsvét a beteljesedés ünnepe, egy fantasztikus csoda - mondta. Jézus feltámadása ugyanis még az apostolok számára sem volt evidencia. Azonban csak ezzel lett érthető Krisztus istensége. „A feltámadás hozza meg a megváltás beteljesedését. Jézus minden embert megváltott” – emlékeztetett Dávid Katalin.