Ritkán látott tengeri élőlényt, egy 5,5 méteres (18 láb) szíjhalat emeltek ki Santa Barbaránál a tengerbiológiai intézet munkatársai, számolt be a hírről az AP hírügynökség 2013. október 16-án. A különös halra búvárkodás közelében leltek rá a dél-kaliforniai Toyon-öbölben a múlt vasárnap.

A megtalálónak, Jasmine Santanának tizenöt emberre volt szüksége, hogy partra vonszolja a nagyméretű hal tetemét. A férfi kilencméteres mélységben fedezte fel az állatot, amikor munkatársaival merült.

A most talált lelet egyediségét az adja, hogy az 1772-ben felfedezett szíjhalak ezer méteres mélységben élnek a nyílt tengeren, ezért ritkán látni őket. A hal vélhetően természetes okok miatt pusztult el. A tetemből szövetmintát vettek, és egy videofelvétellel együtt elküldték tanulmányozásra a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i biológiai intézetének. A szíjhal maradványait az intézet diákjainak is megmutatták.

A szíjhalak a leghosszabb csontos halak a világon, akár 15 méteresre is megnőhetnek. Vélhetően róluk születtek az ókori és középkori mondák a tengeri kígyóról, amely rettegésben tartotta a halászokat, akárcsak az óriás polipok és tintahalak. Legutóbb 2011-ben kerültek a figyelem középpontjába, akkor egy irányított búvárhajó futott beléjük, 1996-ban pedig a haditengerészet San Diego környékén húzott partra egy 7 méteres példányt.