Az újabb ötkarikás játékokig azonban hosszú út vezetett. Az idei év természetesen a paralimpiai felkészülés jegyében kezdődött, Diána februárban Kuvaitban edzőtáborozott a válogatottal, majd következett a Magyar Paraúszó Országos Bajnokság Egerben, ahol a 100m mell és 200m vegyes számok után a dobogó legfelső fokára állhatott, 50m háton a második, 50m pillangón a harmadik helyet szerezte meg a magyarok mellett a hat környező országból érkező versenyzők mezőnyében. Akkor úgy értékelt, hogy a szezon eleji formája jónak mondható.
A következő megmérettetésre igen népes versenyzősereg részvételével már Angliában, Sheffieldben került sor, ahol jó néhány tengerentúli ország is képviseltette magát. Diána jócskán javított az egri OB-n teljesített időin, 50m háton aranyérmet szerzett, a 200m vegyes után a dobogó második, az 50m pillangót követően a harmadik fokára állhatott, s 100m mellen a nyolcadik lett. Egy héttel később Székesfehérváron ismét rajtkőre állt, miután a sheffieldi versenyen egyik, általában nála gyengébben teljesítő magyar riválisa megelőzte, ezért ismét bevállalta az 50m pillangót, s javított is több mint 1 másodpercet angliai idején. Ezzel elméletileg visszavette a vezetést, riválisa azonban nem vett részt a székesfehérvári versenyen, s az ott teljesített idők sem kerültek fel a világranglistára, így Diána továbbra is a kvalifikációs világranglista 7. helyén tanyázik.
Ez azonban szerencsére nem befolyásolta az olimpiai részvétel megszerzését, így a tatabányai úszó tervei valóra váltak, s 50m pillangón, illetve 200m vegyesen szállhat vízbe Londonban.
Diána az ötkarikás játékok előtt utoljára ezen a hétvégén Berlinben állt rajtkőre, ahol 50m háton az első, 200m vegyesen a második, 50m mellen a harmadik, 50m gyorson pedig a hetedik helyet szerezte meg, mostantól pedig „semmi más dolga nincs”, minthogy tervezgesse: mit csomagoljon a londoni útra, s onnan milyen szép eredményekkel érkezzen haza.