Ezáltal a családtagok, szülők nyugodtan dolgozhatnak, a családok együtt élése is jobb lehet. Az elmúlt évben alakult meg a szülői csoportjuk is, amely a hozzátartozóknak segít a felvetődő kérdések megoldásában, segítve a klubtagok gyógyulását.
Az elmúlt évek során több kimagasló rendezvényt, kiállítást szerveztek, az ország számos városába ellátogattak.
A klubtagok szorongásainak, félelmeinek leküzdésében, illetve kommunikációs nehézségeik oldásában, érzelmeik kifejezésében az intézményben folyó művészetterápiás foglalkozás nyújtott segítséget.
Büszkék rá, hogy több klubtagjuk kezdett önálló életet egyedül vagy párkapcsolatban, többen helyezkedtek el védett munkahelyeken az elmúlt időszakban.
A megható műsort követően a torta sem hiányozhatott és az ajándék: Bereznai Csaba alpolgármester, az ünnepség végén lepte meg a klubtagokat egy új televízióval.

A végére egy mese, amely mindent elmond az itt dolgozó emberekről, a klubtagokról, küzdelmekről, könnyekről, mosolyról, boldogságról.....

Mese a törött vízhordó edényről
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a rúdnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakán-vállán hordott, a pataktól a házáig. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és így mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú út végén a megrepedt edény többnyire már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, a vízhordó csak másfél edény vizet szállított naponta a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz hibátlanul tette a dolgát.
Szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fél annyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után az egyik napon megszólította a vízhordót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s a másikon nem? Ez azért van így, mert mindig is tudtam a hibádról, és virágmagokat szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Mindennap te locsoltad őket, amíg visszaballagtunk a pataktól. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Ne szégyelld hát a mivoltodat!
Kínai tanmese