2001. szeptember 11-e sötét nap az egész világ számára. Ez a nap nemcsak az amerikai népnek, de az egész emberiségnek a tragédiája. A terrortámadások több mint 90 ország állampolgárait érintették.

A bizottsági jelentés szerint több mint 15000 ember tartózkodott a Világkereskedelmi Központ épületeiben a támadások idején.

Az ikertornyok elleni támadás súlyosabb válsághelyzet volt, mint amire New York rendőreit, a mentőket, a tűzoltókat valaha is felkészítették.

Gyakran hiába próbálták a válságterveket alkalmazni, a kommunikáció összeomlott, káosz és zűrzavar alakult ki, a mentőalakulatok ellentmondó utasításokat kaptak.

A New York-i tűzoltóságot érte a legnagyobb veszteség, 343 tűzoltó vesztette életét.

Mikor elindultak az épületbe, nem tudták, hogy az utolsó bevetésükre indulnak. De, ha tudták volna, akkor sem hátrálnak meg. Vezette őket a hivatástudat, egy belső kényszer, melyet a torkukat szorongató félelem sem győzhet le. Ez a tenni akarás, az esküben vállalt kötelezettség vitte őket be, az omladozó épületbe. Megmenteni mások életét, akár a sajátjuk árán is.

„Tűzoltó! Küzd csak úgy, mint hős elődeid

Ne csüggedj el, ne állj meg soha,

Büszkesége vagy te mindnyájunknak,

Mint a tűzoltó az első katona.” (Erdély Ernő: A Tűzoltó)

14 óra 46 perckor a hivatásos, önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok állománya a laktanya előtt szirénák nélküli kék lámpával egy percces néma csönddel emlékezett meg a NewYork-ban elhunyt 343 tűzoltóra.