Unokájához indult ebédelni szombaton a környei Szabó László, s bár furcsállta, hogy az autóval a Közösségi és Tájház udvarán parkoltak le, belépve olyan meglepetés fogadta, amire láthatóan nem számított: szép számmal gyűltek össze szerettei, rokonai, barátai, s Halász Judit méltán híressé vált dalával köszöntötték 90. születésnapján.

Laci bácsi pillanatnyi megilletődöttsége nem tartott sokáig. Boldogan hallgatta dédunokáit, akik versekkel ajándékozták meg: egészséged is, jókedved is a régi, születésnapodon csak azt tudjuk kívánni, maradjon ez még így nagyon sokáig, örüljünk együtt, amikor itt lesz a századik… 90 év 10 évre van a száztól, ezzel nyugodtan dicsekedhetsz bárhol. Boldogságban, egészségben légy gazdag, mindent megkapj, amit az életed megadhat. Tőlem ezt a kis köszöntőt kapod, kívánok boldog 90. születésnapot!
Laci bácsi olykor toppantott a botjával, s amikor látta, hogy még nem ért véget a köszöntések sora, jókedvét, humorát nem hazudtolva meg így fogalmazott: van még? na, mondjátok!

A dédunokákat Beke László polgármester követte, akit – mint kiderült – személyes élmények, emlékek is kötik ahhoz a helyhez, a Les-hegyhez, amely az ünnepeltnek is szíve csücske. Laci bácsira nézve gyermekkorom azon része jut eszembe, amikor a papáék pincéjénél, a Les-hegyen rengeteget játszottunk. És ekkor a les-hegyi élet elengedhetetlen személyei voltak például az Eichhardt Gyuri bácsi, a Berghold Anti bácsi, a Horváth Sanyi bácsi, a papám és a Laci bácsi is. Ők voltak a Les-hegy nagy generációja. Ők voltak azok, akiknek a keze munkája nyomán olyan lett a Les-hegy amilyennek ma is ismerjük – fogalmazott a köszöntés során, s végül azt kívánta, hogy még jó ideig egészségesen élhessen, s hogy erő is társuljon az egészséghez, így élvezhesse mindennapjait családja és falu közössége körében.
Mindenkinek azt kívánom, hogy úgy érje meg ezt az időt, mint én: erőben, egészségben, mert egy kezemen megszámolhatom, ahány napot én beteg voltam. Az erő, meg az egészség a fontos! – szögezte le az ünnepelt, ugyanakkor viccesen többször is megemlítette, hogy nehezen emészti meg ezt a 90-et, mert igencsak sokallja. Később azért megerősítette a tíz esztendeje tett ígéretét, miszerint a századik születésnapján a 100 Tagú Cigányzenekar húzza majd a talpalávalót.
Szabó László 1923. február 13-án Kömlődön, egy 15 gyermekes család tagjaként született. Legénykorában cselédként szolgált a Novák birtokon Kistagyoson, majd leventeként a háborús évek Drezdáig sodorták, ahonnan gyalog és vonaton megbújva, mezítlábasan szökött haza.

Később megnősült, családot alapított, az 1946-os földosztásnál földtulajdont kapott, Nagytagyoson osztozott egy kúrián egy másik családdal. Négy gyermeke született, azokban az időkben brigadérosként felügyelte a gazdaságban dolgozókat, s néhány év múlva az állami gazdaság takarmánygyárának brigádvezetője, majd az átalakult MKK szakvezetője lett. 1963-ban költözött családjával mai, környei otthonába. 1983-ban vonult nyugállományba, ám mellette még néhány évig számíthattak a kombinátban munkájára. A nyugdíjas éveit sok-sok kirándulással, Les-hegyi bulikkal, a szőlő gondozásával töltötte, míg ereje engedte, az általa átépített kis pince és környékének szépítgetésével foglalta le magát. Gyermekei nyolc unokával és nyolc dédunokával ajándékozták meg.