Ágnes, keresztény szűz mártír a legrégebbi időktől tisztelt szentek egyike. Az írások már a IV. sz. utolsó harmadában említik a nevét, ám, ha eredetileg élő alak volt is, valódi kiléte ma már földeríthetetlen. Annyi más mártír szűzével rokon, ponyva ízű legendája szerint 13 éves volt mindössze, amikor a diocletianusi üldözések idején kivégezték (†304). A római leányzót a város prefektusának fia ostromolta szerelmével, de ő ellenállt, mondván, mennyei vőlegénye (Krisztus) már eljegyezte őt. Az ifjú apja, hallván az ügyről, felszólította Ágnest, hogy áldozzon az isteneknek. A leány megtagadta. Ekkor meztelenre vetkőztették, úgy vitték fényes nappal a bordélyba. Ágnest azonban a csoda folytán hirtelen megnövő haja eltakarta a kíváncsiak szeme elől; a bordélyházban ráadásul egy angyal még fénybe is öltöztette. Egykori ostromlóját viszont, aki ide is követte, hogy erőszakot tegyen rajta, egy démon halálra sújtotta. Ekkor a leányt mint boszorkányt meg akarták égetni, de a lángok a hóhérokat pörkölték meg. Végül is Domitianus „agónján” (cirkuszában) lefejezték. Ma itt áll a S. Agnese in Agone templom. Állítólag január 21-én temették el Rómában, azóta is ez a nap az ünnepe.

Újkori úrbéri összeírásokban olvashatunk egy különös jobbágyi szolgalomról, az anglitborról. Minden bizonnyal már lefejtett dézsmaborról van szó, amelyet a jobbágy Ágnes napján adott át földesurának.
Várandós asszonyok ezen a napon sós vízben mosdottak, hogy gyermekeik egészségesek legyenek.
E napon böjtölve, és néhány egyéb előírást követve a lányok megálmodhatják jövendőbelijüket. Időjárásjósló nap: "Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince!"
A régiek megfigyelése szerint, ha ezen a napon derült az idő, akkor jó termés lesz az évben.
A népi megfigyelés úgy tartja, hogy Ágnes napja varázslónap.Topolyán, ha kivezetik az istállóból a lovat e napon, összeszedik a patájából kihulló trágyadarabokat, és a tyúkok fészkébe teszik, hogy sokat tojjanak, majd később elkotoljanak, és jó kotlók legyenek.