Az első lépés a megalakulás felé 1903-ban történt, a Magyarországi Bányamunkások I. Országos Konferenciájának összehívásával. 1913-ban megjelent a Bányamunkás lap és testvérlapja, a Bergarbeiter, amely már a szakszervezetszerű működés kezdetét jelentette. A lap 1913. szeptember 4-ei számának másolatát is többen átvehették szombaton Vértessomlón, ahol a helyi Bányász Nyugdíjas Szakszervezet tartotta már hagyományos Bányásznapi ünnepségét.
A somlói alapszervezet 28 éves múltra tekint vissza, s megalakulásuk óta minden évben megünneplik a Bányásznapot, amely a jubileum kapcsán idén még nagyobb jelentőséggel bírt.
A tagok és társszervezetek képviselőinek egy része már délelőtt megérkezett Mórról, Pusztavámról, Oroszlányból és Várgesztesről az esemény szintén hagyományos főzőversenyére, hogy a vendégek a hivatalos ünnepség megkezdése előtt elfogyaszthassák az általuk készített ízletes falatokat. Az oroszlányiak menüjében lecsó szerepelt, a Mór-Pusztavám csapatánál vegyes pörkölt készült, míg a várgesztesieknél majdnem 25 kilónyi vadhús került a kondérba, s mint később kiderült, a házigazdák által készített sültkolbászokkal egyetemben valamennyi ételt első helyre rangsorolták az ítészek.
Kora délután már szinte alig akadt hely a nyugdíjas székház udvarán felállított sátorban. A vendégeket, köztük Vasas Mihályt, a Bányász Szakszervezet Megyei Szövetségének elnökét, Torma Lajos oroszlányi önkormányzati képviselőt, Illés Róbertet, az Oroszlányi Bányász Szakszervezet elnökhelyettesét, Menoni Gabriellát, Várgesztes polgármesterét, valamint Hartdégen Józsefet, Vértessomló polgármesterét Richter Józsefné köszöntötte.
Mi, vértessomlóiak is tiszteletben tartjuk ezt az ünnepet, mert erre kötelez községünk múltja. Elődeink már több mint 230 éve iparszerűen termeltek szenet. Kevesen tudják, hogy itt ringott a Vértes térség szénbányászatának bölcsője, amelyből Tatabánya, Oroszlány, Mór várossá vált és a vonzáskörzetében élő embereknek is biztos megélhetést adott – hangzott el a házigazda szervezet elnöke köszöntőjében. Batin József 1919. szeptember 6-át is felidézte, amikor 11 bányász életét oltotta ki csendőrsortűz Tatabányán, s 26-ot súlyos sérüléssel szállítottak kórházba. Ennek emlékére születetett 1950-ben a határozat, amely szeptember első vasárnapját a bányászat, a bányászatban dolgozók nagy áldozatokat követelő munkájának ünnepnapjává nyilvánította.
Vasas Mihály beszédében szomorúságának adott hangot, mert – mint fogalmazott – mindig bíztak, bíznak a hazai szénvagyon és energiapolitika átértékelésében, s hogy egyszer elhangzik: nincs vége. Ám úgy tűnik, erre hiába várnak. Azért viszont örömét és köszönetét fejezte ki, amiért a vértessomlói szervezet minden évben méltóságteljesen emlékezik, ezzel is jelzi a közösség összetartozását, s a több mint két évszázados bányászkodás gyökereinek őrzését.
Torma Lajos és Illés Róbert a bányászok, a szakma méltatása mellett a jövő évi oroszlányi bányásznapi programokra invitálta a somlóiakat, majd Menoni Gabriella személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel. Várgesztes polgármesterének édesapja éveken keresztül bányászként kereste meg a kenyérre valót, s gyermekként látta, hogy édesanyja milyen szorongva búcsúzik el tőle minden nap, s üdvözli örömmel, amikor hazatér. Azt is láttam, mennyire megkönnyebbült anyukám, amikor később már a külszínen, majd a kombinátnál dolgozott apu. Gyerekként még nem nagyon fogtam fel, később értettem meg igazán, mit jelent bányászfeleségnek, bányász hozzátartozójának lenni – idézte fel emlékeit.
Azoknak a településeknek, ahol a bányászatnak múltja, hagyománya van, nem csak lehetőségük és joguk ezt a letűnt szakmát ünnepelni, hanem egyben kötelességük is. Ennek tesz eleget a mi nyugdíjas szakszervezetünk is, s az önkormányzatunk is lehetőségeihez mérten mindent megtesz azért, hogy ezt a szakmát soha ne felejtsük el – hangzott el Hartdégen Józseftől. A polgármester beszéde zárásaként csatlakozott a korábban elhangzottakhoz, s reményét fejezte ki, hogy lesz még jövője a szénbányászatnak Magyarországon.
A rendezvényen a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete elnöke nevében Vasas Mihály emléklappal és ajándéktárggyal köszöntötte a jubiláló szakszervezeti tagokat. Hét évtizede tag Pfiszterer János, hatvan esztendeje Dr. Molnár József, s fél évszázada Körmendi János, Krüpl Ferenc, Richter Antal, Richter Ferenc, Síkvölgyi András és Tromposh György.