A környebányai vendéglátóknak szólt a Közösségi Házban szombat délután a Pa-Dö-Dö nótája az Együtt Élünk Egyesület tagjainak előadásában. Ez a dal egyfajta himnusz számukra…
Amíg a tatabányai vendégek egy része az ajándékműsorhoz készülődött, Svétecz László képviselő köszöntött mindenkit, s mutatta be Környebánya múltját, jelenét. Az is kiderült, hogy pár hete őt látták vendégül a tatabányai egyesület családi napján, s rendkívül megragadták az ott látottak, tapasztaltak, így született meg a gondolat: tartsanak „ismerkedési délutánt”, tegyék le egy szorosabb, baráti kapcsolat alapjait. Merthogy – ahogy fogalmazott – Környebánya mindig is befogadó közösség volt, s az ott élők többsége is hátrányos helyzetű, szegény sorsú. Tehetségnek azonban nincsenek híján, ezt ismét bizonyították a környebányai gyerekek és felnőttek, akik verseket, találós kérdéseket, népdalcsokrot nyújtottak át ajándékként, a „fináléban” pedig a szülőkkel, kísérőkkel, sérült vendégekkel közösen énekelték a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt.
Ezt követően érkeztek el azok a percek, amikre rengeteget készültek a vendégek. Szinte tapinthatóvá vált a megrendültség, amikor egy hölgy előadásában elhangzott Pál Apostoltól „A szeretet himnusza”, majd egy másik hölgytől Szabó Lőrinc „Ima a gyermekekért” című, ezekkel a sorokkal záruló verse: tűz, víz, ég és föld s minden istenek,szeressétek, akiket szeretek!
Az ének, muzsika, tánc, pontosabban táncparódia sem hiányozhatott. Az előadók a régmúlt és jelen táncait mixelték egyveleggé, s hogy teljes legyen a produkció, az öltözékük is egyszerre volt elegáns és csapodár. A paródiával 2011-ben egy országos bajnokságon Budapesten a második helyet szerezték meg, s a vastaps Környebányán sem maradt el...
A jelenleg 40 tagot számláló Együtt Élünk Egyesület fogyatékos fiatalok szüleinek alapításában jött létre 2008-ban, hogy hasznos elfoglaltságokat biztosítson a szabadidő eltöltéséhez. Kirándulásokat, programokat szerveznek, heti három alkalommal találkoznak bánhidai klubhelyiségükben, ahol a tagok kedvükre táncolhatnak, énekelhetnek, társasjátékozhatnak, asztaliteniszezhetnek.
A különböző korú tagok között van, aki értelmi fogyatékos, van, aki rosszul látó és halmozottan sérültek is, mint például az egyesület vezetője, Dömötörné Bertók Éva lánya, aki mozgássérült és enyhe értelmi fogyatékos.
Ez az egyesület nekik egy mentsvár. Ők csak a szülőkre támaszkodhatnak, számukra nem nyílik ki a világ, hiszen hová nyílna? S akinek nincsenek szülei, az hová menne? – kérdezte, mondta Éva, hiszen van árva tagjuk is, a többségük pedig csonka családban él.
Az egyesület vezetője azt is elmondta: a programjaikhoz szükséges anyagiakat a tagdíjból, 1%-os adófelajánlásokból teremtik elő. Hiába a számos elküldött támogatást kérő levél, nem igazán születnek pozitív válaszok, pedig az utazási költségek igen magasra rúgnak. Ilyen kapcsolatfelvételre és kedves fogadtatásra pedig, mint Környebányán, az egyesület mögött álló öt év alatt nem volt példa…