Hangzik fel sváb hagyományok szerint a kérdés a mai napig december 24-én várgesztesi otthonoknál, hiszen a településen régi hagyomány, hogy Szenteste az iskoláskorú gyerekek házról-házra járva német nyelven adják elő Jézus születésének történetét verses, énekes formában.
A Christkindl, az angyalok, Mihály, Gábriel, Szűz Mária és Szent József korhű ruházatban járják ezen a napon a falut és kérnek bebocsáttatást, hogy előadják műsorukat, aminek a végén a házigazda ropogós papírbankókkal hálálja meg fáradozásukat.
Ezt a hagyományt kívánta a falu határain túl is megőrizni, megőriztetni a Német Nemzetiségi Önkormányzat Várgesztes, amely tavaly szervezte meg első alkalommal a megyei Christkindl találkozót, s akkor Pillmann József elnök reményét fejezte ki, hogy a másodikra még többen érkeznek. Az idei jelentkezések száma sajnos nem igazolta az elnök várakozásait, de az öt csoport így is olyan szívmelengető örömet szerzett a vendégeknek, amilyet valóban csak Szenteste élhetnek át az azokon a településeken élők, ahol őrzik ezt a szép hagyományt.

Várgesztes mellett ilyen Vértessomló, Kecskéd és Tarján, így ők sem hiányozhattak a találkozóról, s a szervezők megkülönböztetett figyelemmel köszöntötték a szomódi iskolásokat, akik csupán pár hete öltötték első alkalommal magukra a Christkindl viseletet, s tanulták meg a német nyelvű strófákat, dalokat.
Népes csoporttal léptek színre a várgesztesi betlehemezők, akiket a dalkör tagjai készítenek fel évről évre. A faluban ugyanis annak érdekében, hogy minden házhoz eljussanak, két Christkindl csapat indul útjára december 24-én. S hogy a találkozón bemutatott műsor még hitelesebben tükrözze a Szenteste hangulatát, előadásuk végén papírpénz ütötte József markát a vendéglátók polgármesterétől. Rising Károlyné a nagyjából egy órás színpadi műsor zárásaként, a szíves vendéglátás előtt a gyerekek, fiatalok, felkészítők munkáját, hagyományőrzését megköszönve a sokszínűségre hívta fel a figyelmet. Hiszen, bár a népszokás gyökerei ugyanonnan erednek, valamennyi betlehemező előadása különbözött a másikétól: szövegben, kiejtésben, dallamban, viseletben, eszközökben és előadásmódban is. Az viszont közös volt bennük, hogy ismét szép emléket szereztek a házigazdáknak, vendégeknek egyaránt, amit megőrizhetnek a következő találkozóig.