Ezt a gondolatot Deák Ferenc, a haza bölcse hagyományozta ránk. Azt jelenti ez a mondat, hogy a bíróságok működésével akkor lehetünk elégedettek, ha a bírók a jogszabályok és a tényekről való meggyőződésük alapján ítélkeznek, és az emberek bíznak abban, hogy így teszik a dolgukat. Ennek a bizalomnak a talapzata az Alaptörvény, amely egyszerre biztosítja a bírói függetlenséget és a bírói felelősséget.

„A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik” - írja az Alaptörvény. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénycikk 1869-ben ezzel a mondattal kezdődött: „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.” Ezt erősíti meg az Alaptörvényünk: „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.”

A büntető eljárásnak négy jogi szereplője van: a nyomozó, az ügyész, a védő és a bíró. Az ügyész célja közvádlóként a vád bizonyítása. A védő célja a vádlott érdekeinek képviselete. De a bírónak nem lehet célja az ügyben, az üggyel. A bírónak csupán dolga van az üggyel, nevezetesen, hogy pártatlanul döntsön az elébe hozott tények és a jogszabályok alapján.

„Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” - írja az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása. Jogállamban a bíróság is szolgálatot lát el. Ahogy ezt Finkey Ferenc - előbb koronaügyész, később kúriai tanácselnök - megfogalmazta: „A bíró feladata a közjó szolgálata”. A közjó szolgálata pedig a pártatlan, részlehajlás nélküli, független ítélkezést jelenti.

A bíróságok függetlensége természetesen nem önmagában álló érték. A bíróságok és a bírák sem „felelőtlenek”: az eljárási törvények bonyolult, egymásra épülő és egymást ellenőrző felülbírálati rendszert alakítottak ki. Sok grádicsot megjárhat egy ügy, amíg benne a végső, jogerős döntés megszülethet.

Az igazság adott - de, hogy ez kiderül-e a büntetőeljárás során, az valamennyi szereplőn múlik: a nyomozóhatóságon, a nyomozást felügyelő és a vádat képviselő ügyészségen, a vádlott érdekeit képviselni köteles védőn, az első-, másod- és ritkán harmadfokúfokú bíróságon és a Kúrián, mint a legfelső ítélkező fórumon.

A bíró felelőssége tehát szakmai felelősség. A bírói függetlenség pedig a demokrácia, a jogállam „állócsillaga”, ahogyan azt Trócsányi László igazságügyminiszter is több helyen deklarálta már.

A bírót az ítélkezésében semmilyen vélemény nem befolyásolhatja. A bíróban nem lehet félelem, és nem lehet harag. Hivatalból bízom abban, hogy a bírók képesek és készek az Alaptörvény 28. cikke szerint értelmezni a jogszabályok szövegét: Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Amíg a bírókat nem befolyásolhatják a különféle vélemények, addig a bíróságoknak, a bíróságok vezetőinek nagyon is oda kell figyelniük ezekre a hangokra.

Indulatokat félre téve, nekünk arra kell figyelnünk, hogy miképpen tehetjük érthetőbbé a bíróságok működését. Hogyan mondjuk el a bírói függetlenség és felelősség jelentését és jelentőséget? Hogyan lehet érthetőbb a közvélemény számára egy bonyolult büntető eljárás, vagy bíró által több órán át, több száz oldalon keresztül indokolt ítélet? Bízom benne, hogy utóbbit illetően a törvényhozás mindannyiunk segítője lesz. Bízom abban, hogy az igazságügyminiszter irányítása alatt olyan eljárási kódexeket szövegeznek, amelyek mindannyiunk elégedettségére szolgálnak majd. Olyanokat, amelyek hasznosítják a bírósági szervezet tapasztalatait is.

Kérem a többi hatalmi ág képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a bírói függetlenséget és a bízzanak a bírói felelősségben!

Budapest, 2016. február 2.

Az Országos Bírósági Hivatal Kommunikációs Osztálya