A magyar röplabdaélet egyik nagy alakja 1932. június 3-án született Tatabányán. Több évtizedes pályafutása során fiatalok ezreit nevelt a sportra, és közben észrevétlenül az életre is. Mottója az volt, hogy amíg a gyerek a pályán van, ott küzd a minél jobb sporteredményekért, addig nem gondol az élet káros szenvedélyeire.

Tatabánya díszpolgári címét 2002-ben vehette át a mester. Pályafutásáról a 24 Óra napilapnak így nyilatkozott:

- Véletlenül csöppentem bele a röplabdasportba. A honvédségtől tértem haza Tatabányára úgy 1964 körül, és a Fellner Középfokú Iskola elődjében, a MŰM 314. számú szakmunkásképző iskolában tanítottam. A tájékozódási futás katonás sport volt, ezért rám bízták, hogy legyek a fiatalok trénere. Szép eredményeket értek el a fiúk, ám a tél beálltával érdekes kéréssel fordultak hozzám. Mivel a tornatermi edzéseken sokat röplabdáztunk, megszerették ezt a sportágat, és mindenáron indulni akartak a városi bajnokságban. Így lett, ám ez a társaság roppant fogékony volt a röplabdára, és egyre jobban szerepelt. A bajnokság megnyerése után, a második évben már NB Il-es lett a csapat, amelyet felkarolt igazgatónk, Horváth József és Csóka Zsigmond, a Komép igazgatója. Ezután Komép néven érték el nagy sikereiket a fiúk, egyre több tehetség bontogatta szárnyait Tatabányán. Pócz János rekordidőn belül magyar válogatott lett, de Hernádi és Ádám is az alapok lerakói közé tartozott.

A férfi röplabda virágzása indult meg akkoriban Tatabányán. Az utánpótlás szinten sorra jöttek az országos sikerek, később a Komép a honi élvonal egyik legjobbja lett. Józsi bácsi 1984-ben váltott. A Volán női csapatát vette át, éppen a válságos időszak közepette. Ahogy mondta, Németh Ildikó, Német Juli, Császár Magdolna és Meszner Teréz volt, aki rengeteget segített a mesternek a jó csapat kialakulásához.

A Vértes Volánnál megnyugtató hátteret teremtettek a sikeres munkához. Egyre magasabbra jutott az együttes, az NB I., majd az Extra Liga következett. Az utánpótlásról soha nem feledkeztek meg, irigylésre méltó, széles bázison nyugodott a tatabányai női röplabda.

Józsi bácsi 2000-ben hagyta abba az edzősködést, súlyos betegsége miatt. Búcsúztatása alkalmából megtelt a tatabányai sportcsarnok lelátója. Nagy meglepetést keltett, amikor két év múlva máris visszatért.

Nemes József élt-halt a röplabdáért, ahogyan felesége és legnagyobb segítője, Panni néni is.