Schmidt Csaba polgármesternek mesélt Kovács István, a mindenki által Koko-ként ismert, visszavonult olimpiai és világbajnok magyar ökölvívó, a ringen belüli és a ringen kívüli életéről egyaránt.
A Kávéházi Esték programsorozat – amely a Tatabánya Pont és a Jászai Mari Színház, Népház közös rendezvénye – apropóján lehettünk részesei a beszélgetésnek. Az egyórásra tervezett program, végül másfél órára húzódott, de senkinek nem tűnt fel, mert Kokó magával ragadta az egész közönséget. A történeteket hallgatva úgy érezhettük, hogy mi is ott voltunk Atlantában, az olimpiai döntőn a ringben, együtt küzdhettünk vele és élhettük át a sikereit, de mesélt arról is, hogy a sport sikereket és a kudarcokat – ami valljuk be nem igazán volt jellemző a pályafutására - hogyan élte meg, valamint az ökumenikus szeretet szolgálat nagyköveteként is megismerhettük.
Már a beszélgetés elején megtudhattuk, - amiről eddig nem nagyon hallhattunk - hogy a Vasasba igazolását egy három napos „tatabányai élet” előzte meg 1988-ban, bár erre kevesen emlékeznek. Már az előszerződést is aláírta a Tatabányai Bányász Ökölvívó Egyesülettel, sőt az Eocén Szállóban a szobája is meg volt, amikor a Vasas egy jobbnak tűnő ajánlattal elcsábította.
Koko mesélt arról, hogy egész életében, már gyerekként is szeretett szerepelni, verset mondani és színjátszó körbe is járt, - többek között, az azóta kézilabdacsillag Kökény Beával is – elvarázsolták a színészek, akiket mindig nagyon erős embereknek látott és ő is az akart lenni.
Megtudhattuk, hogy miután gyerekként rengeteg sportot kipróbált, egy barátja unszolására került 14 évesen az Evig sportegyesület edzőtermébe, ahol első látásra beleszeretett az ökölvívásba. Az ezt követő pályafutása szinte nyitott könyv mindenki előtt, de Schmidt Csaba érdeklődésére azt is elmesélte, hogy 18 éves korában esett át egy óriási személyiségváltozáson, amikor gondolkodása lényegesen komolyabb lett és szakmája lett az ökölvívás. „Ettől a ponttól elkezdtem perspektívát látni a boxban és elmondhatatlan élmény volt első számú válogatottnak lenni Öcsi bácsi kezei alatt.”- folytatta a visszavonult ökölvívó.

Kokó a közel ötvenfős hallgatósággal megosztotta, hogyan élte meg a hullámvölgyeket, amikbe általában vereségek miatt került, kiemelve a 22 évesen megélt, barcelonai bronzérem után következő három-négy hónapos kihagyását a sportban. „Ott találtam magam egyedül, se pénz, se paripa, se asszony” – fogalmazott Kovács István. „Öcsi bácsi utánam nyúlt és mondhatjuk bártan, hogy reaktivált, ezután 96’-ra lett ökölvívó olimpiai bajnoka Magyarországnak.”- foglalta össze Schmidt Csaba kérdésére a sportoló. „A sport a sikerről szó, a kérdés csak az, kinek mi a siker” – mondta Kokó, majd az olimpiához való hozzáállásról beszélt, amiből megtudtuk, hogy véleménye szerint ma már stratégiai kérdés kint lennie egy országnak az olimpián, és így mi magyarok hátránnyal indulunk, hiába van százhatvan olimpiai aranyérmünk. Ezt követően Kokó kitért a Barcelonát megelőző brutális felkészülésre és az azt követő katarzisszerű élményeire. Úgy fogalmazott: az egy boldog, vidám olimpia volt, ahol igazán könnyű lélekkel léptem a szorítóba és az utolsó menetben úgy boxolhattam, mint egy igazi kőbányai gyerek.
„Ekkor jött el az, amikor úgy éreztem, hogy szeretnék civil életet élni, dolgozni, de nem tartott sokáig, mert ezután jött a profi pályafutás”- folytatta Kokó. A sportoló mesélt a profi világról, amiről addig elképzelése sem volt és ha lett volna, azt is felülmúlta volna az, amit tapasztalt Németországban, profi öklözőként.
A későbbiekben Kovács István kitért a közszereplőként vállalt feladataira is, amiről ugyanolyan lelkesedéssel és odaadóan beszélt, mint a sportról. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nagyköveteként felhívta mindenki figyelmét arra, hogy ha már úgy is az „sms-szavazás” korát éljük, talán ne VV Gigit jutassuk tovább, hanem küldjünk egy sms-t a 1353-ra és ezzel két hétre biztosíthatja valaki akár egy Etióp gyermek vízellátását.
Az igazán üdítő beszélgetés végén Schmidt Csaba polgármester egy üveg borral ajándékozta meg Kovács Istvánt, és megjegyezte, hogy ez a beszélgetés inkább csak elkezdődött, mint befejeződött, ezért reményét fejezte ki a folytatásra. A lendület, ami sugárzik belőle, amivel végzi a munkáját, éli az életét, mindannyiunkra hatással volt, ebben biztos vagyok – fogalmazott Schmidt Csaba polgármester az eseményt követően.
Szeptemberben várható a Kávéházi esték folytatása, ahol a jövőben is olyan közéleti szereplők meghívását tervezik, akikre mi tatabányaiak, vagy akár az egész ország büszke lehet.