A bankok legfőbb érvelése, hogy az ügyfél mindenről tudott, aláírta a kockázat-felmérő nyilatkozatokat, korrekt és hiteles tájékoztatást kapott a hitel részleteiről, annak működéséről, az Általános Szerződési Feltételekről. A bankfiókban banki alkalmazott által többé-kevésbé szabályos körülmények között zajlott le a szerződés megkötése.

Nyilván más kérdés, hogy ez is „sántít”, hiszen sorban állás közben az ügyfélnek legfeljebb negyed órája maradt arra, hogy az orra alá tolt rengeteg különféle papírt aláírja.

Nézzük meg, ugyanez milyen körülmények között történt gépjármű-hitelek esetében. Aki már vásárolt gépkocsit szalonban, gépjármű-kereskedésnél, jól emlékszik rá, hogy milyen körülmények között kötötte meg a sok esetben nagy értékű hitelszerződést. Besétált a szalonba, gyönyörködött a különböző gépjárművekben és kiválasztotta a pénztárcájához legközelebb eső árkategóriába tartozó gépjárművet. A gépjárműszalon alkalmazottja (többnyire egy jól öltözött, megnyerő modorú, és kellő üzleti szemlélettel megáldott úriember) hosszan ecsetelte a gépjármű műszaki adatait, az extrákat, sőt még esetleg alkudni is lehetett vele a gépjármű árából. Rövid számítógépes kalkuláció után megegyeztek a legkedvezőbb törlesztésben is, az üzlet máris megköttetett.

Nem tudni honnan, rövid időn belül előkerültek a hitelszerződéssel kapcsolatos dokumentációk, elsősorban a hitelszerződés, a biztosítási konstrukciók, meg talán a kockázat felmérő nyilatkozat. Ezek aláírása után a gépjármű forgalomba helyezésével egy időben a szalonban minden adminisztráció befejeződött és a boldog új tulajdonos máris elhajthatott az első benzinkútig. Ezután már csak a törlesztő részletet kellett fizetnie a már jól ismert katasztrofális feltételek mellett.

Tegyük fel az alábbi kérdéseket:
• Kivel tárgyaltam és kivel kötöttem a hitelszerződést? Banki alkalmazottal? A bank üzletkötőjével?
• Milyen jogosultságai voltak a szalon alkalmazottjának a hitel ismertetésére, ügyfél tájékoztatására, a devizahitelek kockázatainak elmagyarázására, tehát azokra a feladatokra, amelyre a Pénzintézeti törvény szerint csak a bank, illetve annak alkalmazottai jogosultak. Ki volt-e függesztve az Általános Szerződési Feltételek és az Üzletszabályzat a hitelszerződés aláírásának a helyén? A szalon alkalmazottja egyértelműen csak a gépjármű eladásában volt érdekelt és szakértő, és az volt a feladata, hogy azt bármilyen módszerrel és retorikával eladja. A díjazása valószínűleg az eladott gépjárművek darabszámától és a banki jutaléktól függött. Volt-e bármilyen pénzintézeti munkához szükséges iskolai végzettsége?

Találkoztunk-e egyáltalán banki alkalmazottal? Tudjuk, hogy vannak kis értékű fogyasztási, árurávásárlási hitelek, amelyek akár telefonon keresztül is megrendelhetőek, vagy egy áruházban plazma-TV-t lehet venni úgy, hogy valóban nem találkozunk banki alkalmazottal. Vajon egy sok millió Ft-ot érő gépjárműhitel esetében, amely az ingatlanhitelekhez hasonlóan rengeteg kockázatot foglal magában, jogszerűen alkalmazott-e a bank egy ilyen értékesítési eljárást? Nyilvánvalóan nem, a szerződés mind alaki, mind formai, mind módszertani okok miatt erősen kifogásolható és ezért eredményesen támadható.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület elindította az első próbapereit ezekben az ügyekben, természetesen kiegészítve a már klasszikus kifogásokkal a devizahitelekkel kapcsolatban. Normál körülmények között az ügyfelek tartozásukat már bőven kifizették, a gépjárművek értéke már nem számottevő, a tartozások viszont még mindig a felvételkori állapotokat tükrözik.

Annak ellenére, hogy a pénzintézetek igen durva hibákat követtek el a finanszírozás során, már 2 hónap tartozás után is elviszik a gépjárműveket és gyakorlatilag engedményekre nem hajlandóak.
A gépjárművek elvétele után a fennmaradt tartozások drasztikusak és egy végrehajtatás esetén akár a teljes vagyonvesztés is elképzelhető.

Ideje lenne, hogy a pénzintézetek álláspontjukat felülvizsgálják.

Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület