Sőt, csatnikkal, szószokkal, aszalványokkal, szárított termékekkel is szeretne betörni a piacra, ahol – véleménye szerint – bőven akad ezen a területen betöltetlen űr.
A jelenleg 30 milliós összértéknél tartó beruházáshoz 17,6 millió forintos támogatást nyert el Kiprich Zsolt a Darányi Ignác Terv forrásaiból, a gépeket és a termékeket a környei Közösségi és Tájházban mutatta be az érdeklődőknek, vendégeknek.
Az eszközpark tartalmaz egy darálásra is használható gyümölcsmosót, amely termelési kapacitása óránkénti 3 tonna gyümölcs. A magozó a belehelyezett tárcsától függően málnát, ribizlit, barackot, szilvát, egyszóval mindent képes magozni, szintén 3 tonnát óránként. A két lekvárfőző üst egyszerre 200 liter lekvár készítésére alkalmas, míg a palackozó súlyra és térfogatra is tud tölteni. A gépek között természetesen található a pasztörizáláshoz kád, valamint aszaló és szárítószekrény, amely napjában 100 kiló aszalvány előállítására alkalmas.
A vendéglátó-, és szállodaipar területén több mint 15 év tapasztalattal rendelkező, a gasztronómia legújabb trendjeit napi szinten követő férfit – ahogy elmondta – három érzés, hatás indította el az úton.
Nagymamám kamrájában mindig volt bőven lekvár és azt láttam, hogy hosszú éveket, akár évtizedeket is áll a polcon, hiszen minden évjáratnak más a felhasználása: az egyik buktát sütni jó, a másik tésztához, a harmadik máshoz. Aztán volt egy negatív tapasztalatom. Kiderült, hogy azok a levárok, amiket gyárakban készítenek, semmi másból nem állnak, csak almából. Kérdeztem, az eperből, hogy lesz eper? Elmesélték, hogy színezék, aroma és egy kis magőrlemény, hogy úgy tűnjön, mintha… Gondoltam, ennél tisztességesebben is lehet... A harmadik szál pedig a szállodásoktól, vendéglátósoktól érkezett, akik jó minőségű helyi termékek híján inkább külföldről szerzik be a reggelihez, vagy ételekhez való alapanyagokat. – sorolta a férfi a projektismertetőn.
Ő már a feldolgozandó termékeket is helyi, környékbeli kistermelőktől, gyűjtőktől szeretné majd átvenni, s az üvegeken feltüntetni, hogy kitől érkezett, s hogy a gyümölcsfajtán belül melyik az a típus, amiből például a baracklekvárt készült. Alapvetően hagyományos termékeket, barack-, szilvalekvárt szeretne gyártani, melyekben semmi más ízesítés nincs, mint a gyümölcs, illetve újhullámosabb, ízvilágában kicsit eltérőeket, mint például a rozmaringos málnalekvárt, lime-al, fahéjjal ízesített cseresznyelekvárt. Az ízek újragondolásában Kis Zoltán, a televízióból sokak által Döme-ként ismert mesterszakács, séf, oktató lesz a segítségére, aki alapvetően szintén a hagyományos ízek, a nagymama lekvárjának kedvelője, de a különlegességek kikísérletezése is közel áll hozzá. Számtalan országban megfordult az eltelt évek során, és az Indiából származó különböző csatnik, fűszeres, lekvárszerű készítmények nagyon felkeltették az érdeklődését. A készítésükhöz rengeteg különleges gyümölcsöt lehet felhasználni, a fűszerezési variációk lehetősége pedig gyakorlatilag végtelen, ezért felvállalta Zsolt oldalán, hogy ilyen jellegű kísérleteket végeznek majd, hogy minél ízletesebb termékeket és szélesebb palettát alakítsanak ki a meglévő hagyományos ízek mellett.
Tervekben, gépekben, gasztronómiai kísérletezős kedvben és szakértelemben tehát nincs hiány, a gyártóüzem létrehozása azonban újabb feladat. Mint Kiprich Zsolt elmondta, a megfelelő hely felépítése, átalakítása még előttük áll, de szeretnék, ha Környén valósulna meg. Idén a technológia maximális tesztelése érdekében próbafőzések lesznek, megkezdődnek a gyümölcs- és zöldségtermelőkkel a szerződéskötések, jövőre pedig – ha minden jól halad – elkészülhet az üzem és kezdődhet a gyártás.