Akármennyire is sajátunknak érezzük mindkét nagy operett szerzőt, sikereik inkább köthetőek Bécshez, mint Budapesthez.Kálmán Imre és Lehár Ferencegyaránt nagyrészt Ausztriában illetve Németországban dolgoztak, és ott érték el világraszóló sikereiket. A bécsi operett ezüstérájaként is emlegetik a két magyar szerző nevével fémjelzett, 1900-1920 közti időszakot.
A Kálmán Imre a Zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfonikus költeményeinek. "Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok... Operettet fogok írni!" - fenyegetőzött. És milyen jól tette, hogy beváltotta a fenyegetést! Kálmán Imre első operettjét, a Tatárjárást a Vígszínházban, 1908. február 22-én mutatták be, onnan indult a világhírnév felé. A Tatárjárást pesten 144-szer játszották, majd Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi premier világsikert hozott a szerzőnek, hiszen akkoriban Bécset tartották az operett fővárosának. Nem sokkal azután Kálmán Imre Bécsbe költözött és 1938-ig ott is élt és alkotott. Librettóit Bécsben osztrák szövegírók,Alfred Grünwald, Julius Brammer és Rudolf Oesterreicherírták. A Tatárjárást közben játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában is és ez volt az első magyar operett, amelyet Franciaországban is bemutattak.Kálmán Imredarabjainak ősbemutatóit ezután a bécsiJohann StraussTheaterben, illetve a Theater an der Wienben tartották, csak azután vitték színre Pesten is. Legsikeresebb és máig világszerte legismertebb művét, a Csárdáskirálynőt 1915. november 17-én, a világháború idején mutatták be, Bécsben. Magyarul egy évvel később láthatta és hallhatta a pesti közönség, a Király Színházban. A pesti közönség nagy sikerrel fogadta az “Operettkirály “ többi művét is- többek közt 1922-ben A bajadért, 1924-ben a Marica grófnőt vagy 1926-ban A cirkuszhercegnőt. Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban, a Josephine császárné címszerepét az európai operaházak akkori sztárja,Németh Máriaénekelte. A második világháború kitörésekor, zsidó származása miatt Kálmán Imrének el kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza Franciaországba. 1953. április 11-én zenei munkássága elismeréseként, Párizsban,Joseph Paul-Bencourtüntette ki a francia becsületrend tiszti keresztjével. Utolsó operettjének, az Arizona Ladynek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.
Lehárhamar felismerte, hogy kora operettjeit a közönség már nem tartja művészetnek, csupán lagymatag szórakozásnak. "Elhatároztam, hogy hús-vér embereket teremtek a színpadra, akik éppen úgy szeretnek és szenvednek, mint mi. Természetesen mindezt zenével fejezem ki, ha a cselekmény úgy kívánja operai eszközökkel is élek" - nyilatkozta. A népszerűséget első bécsi operettje, a Bécsi asszonyok hozta meg számára, amelyet 1902. november 21-én mutattak be. Ám három évvel később, A víg özvegy tette igazán híressé, nem csak Bécsben, henem világszerte.
A budapesti Operaház, például a világ operaszínpadai közül elsőként tűzött műsorára operettet, és az nem más volt, mint a Víg özvegy 1930-ban.Lehára Víg özveggyel forradalmasította az operettszínpadot, új stílust teremtett. Ezután jött a többiLehároperett, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem 1910-es bemutatója csak fokozta a szerző népszerűségét. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megszakadt, később azonban műveit nem csak német nyelvterületen, de Angliában és Amerikában is játszották. A mosoly országa, amelyet 1929. október 10-én mutattak be a berlini Metropol TheaterbenLehár Ferencmunkásságának újabb csúcspontját jelentette. Utolsó műve a bécsi Staatsoper rendelésére írt, 1933-ban bemutatott Giuditta című daljáték volt, azután felhagyott a zeneszerzéssel. Bár magaLehárnémet származású volt, felesége zsidó származása miatt a második világháború alatt igen nehéz helyzetbe került a család.Lehár Ferencgyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. 1943-ban Corvin-koszorú kitüntetésben részesült. A II. világháború után Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza Ausztriába. Szintén nem sokkal halála előtt 1948. október 14-én, Bad Ischl díszpolgárává avatták. Lehárt 1948. október 27-én álmában érte a halál. Ravatala napokig állt a bad ischli templomban, ahol több ezren vettek végső búcsút tőle. Október 30-án ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Az ischli temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen a bányászzenekar aVolga-daltadta elő - ez voltLehárkívánsága.Puccini,aki jó barátja volt, egyszer azt nyilatkozta róla, hogy ha Lehárt az operák világa érdekelte volna, akkor a legnagyobb ellenfele lett volna.