A pacik ugyanis „tojtak” pottyantani…
Tatabánya-Síkvölgyön, a Hafner Vendéglőnél kialakított, 110 mezőre osztott területet délután 5 órakor tippelők „vizslatták” fejüket vakargatva, vajon melyek lesznek a „befutók”. Volt, aki a szerint logikázott, hogy hol fog megállni, legelni a ló, s volt, aki úgy vélte, nem érdemes valószínűség számításokkal bíbelődni, csak a szerencsén múlik, hová pottyant majd. A „nyertes” mező ugyanis a jelképes tét ötszörösét hozta a fogadó konyhájára. Pontosabban csak hozta volna.
Pedig a lovaival Környebányáról érkező Szénási Judit és tanítványa, Fazekas Rebeka mindent megtett a siker érdekében: az öt éves kisbéri herélt Rakéta és a tíz esztendős kanca, Kacér indulás előtt a gazdától lótápot és árpát kapott, s ez útközben Rakéta esetében háromszor is „meghozta a gyümölcsét”. Joggal gondolta tehát mindenki, hogy a kis gyomruk miatt folyamatosan evő és ebből fakadóan folyamatosan emésztő és gyakrabban pottyantó állatok a kétszer húszperces játékidő alatt is szépen „teljesítenek”. Ez azonban elmaradt. Hiába doppingolták a hátasokat cukorkával, almával, répával, ők csak kecsesen lépdeltek, s ha olykor meg is emelkedett a farkuk, azzal csak a legyeket hessegették el.
A pottyantás tehát elmaradt, az érdeklődők azonban mégsem panaszkodhatnak, hiszen a bátrabbak pár kör erejéig felmerészkedhettek Rakéta és Kacér hátára.