A. Pál Gabriella köszöntésével vette kezdetét az emlékülés, majd Turainé John Katalin alpolgármester asszony osztotta meg a Skanzen első látogatásakor szerzett élményeit a közönséggel. Felidézte, hogy a „hatajtós” házakat bejárva olyan hétköznapi tárgyakat látott kiállítva, amelyek a nagyszülei otthonában is jelen voltak, ezért tartja fontosnak az ilyen jellegű kiállítóhelyeket, ahol a régmúlt mindennapjait megjelenítő tárgyak felidézik a már eltűnt időket.

Dr. Cseri Miklós a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója a skanzenek helyét és szerepét méltatta. Megemlítette, hogy a világ múzeumlátogatóinak egyharmada jár rendszeresen skanzenekbe, mert itt találkozhat leginkább a hiteles múlttal. Csiszolatlan gyémántnak nevezte az ilyen intézményeket, melyek viszonylag kis befektetés mellett több funkciót láthatnak el: erősítik a helyi identitást, szórakozva tanítanak és egyben turisztikai attrakciók is.

Fűrészné Molnár Anikó címzetes múzeumigazgató, a Tatabányai Múzeum nyugalmazott vezetője a tatabányai Bányászati és Ipari Skanzen történetét mondta el egészen a XV. akna megnyitásától a szabadtéri múzeum ötletén keresztül a mai valóságig.

A többi felszólaló az ország más tájairól érkezett, de mindegyik előadó olyan skanzent vezet, mely nagyban hasonlít a tatabányai szabadtéri múzeumhoz. Az emlékülés utolsó felszólalója Kiss Vendel igazgatóhelyettes, a Tatabányai Múzeum történésze előadásában felvázolta a Skanzen fejlődési lehetőségeit és fejlesztési terveit.